Ez nem saját írás, de nagyon elgondolkodtató. Ezért gondoltam, közkinccsé teszem..
A gyógyító szándék
(pár gondolat az alternatív gyógyászat körüli hajcihő kapcsán)
Egy orvos minimum 6 év egyetemi tanulás után kap diplomát. Eután következnek a gyakorló évek. Vannak köztük kiemelkedő szakemberek és átlagosak is. Azt azonban soha nem vitatnám, hogy legkevesebb tíz év kemény tanulás és egy gyógyítói eskü után ne lenne MINDEN orvosban valódi, nemes gyógyítói szándék.
Természetes, hogy mindenki más módszerekkel, világnézettel, hittel és eredményességgel gyógyít.
Szomorú tény, hogy az egészségügy világszerte alulfinanszírozott. A gyógyszergyártás óriási üzlet, maga a gyógyítás azonban nem az. Itt van a probléma gyökere.
Az egészségügyi intézményeknek és orvosoknak – sarkosan fogalmazva- két választásuk van:
1, tudásuk legjavát adva, esküjük szerint gyógyítanak szegényt és gazdagot egyaránt és ezért mindenki csak annyit fizet, amennyit tud. Ettől persze a kórházak tönkremennek, nem lesz pénz fejlesztésre, bérekre stb.
2, elfogadják a gyógyszergyárak anyagi támogatását. A támogatás viszont nincs ám ingyen.
Ettől függetlenül az EREDETI gyógyító szándékot soha nem kérdőjelezném meg.
Az orvosok mellett gyógyítónak tekintem az ápolókat, képzett természetgyógyászokat, stb. Én úgy gondolom, hogy a sikeres terapeuta ötvözi a tudást és az intuíciót. Egyik sincs meg a másik nélkül. A szándék azonban nem elegendő. Tanulni is kell. Sokat. Nagyon sokat. Az egyhétvégés tanfolyamok után beavatottak magabiztossága ezért visszatetsző. Aki sokat tanult, tudja, hogy mennyi erőfeszítés és áldozat a tudás megszerzése. Ezért általában mások tudását is tiszteli.
Ezért tartom különösen bántónak, ha egy elhivatott szakembert –pusztán a gyógyítási módszere miatt- sarlatánnak titulálnak. Hogy veheti a bátorságot bárki, hogy komplett klinikákat, nemzetközi publikációkkal és óriási tapasztalattal rendelkező homeopata orvosokat szerencselovag szemfényvesztőnek nevezzen?
Ezzel el is jutottunk a lényeghez: egy ember alapvető hitrendszeréhez.
A világ népességének nagy százalékának –nekem is pl.- értelmetlen a kérdés, hogy „Van e Isten?“. Bizonyosságot látunk rá a teremtett világban.
Vannak, akik még nem érzik ezt a bizonyosságot. Ők emberalkotta műszerekkel mérni akarják a rezgést, lombikban szeretnék izolálni az isteni esszenciát. Akkor hisznek, ha látják mikroszkóppal és le tudják írni képlettel. Ez nem baj. Ez egy paradigma. Ez enyém meg egy másik. A baj csak az, hogy ha ennyire fundamentális kérdésekben nem értünk egyet, akkor nehezen értünk szót a világ egyéb, apró-cseprő dolgaiban.
A media és a holisztikus gyógyítás, avagy ki fizeti a révészt?
Jelenleg hazánkban számos tv csatorna, internet, nyomtatott sajtó ontja az információt. Gyakorlatilag feldolgozhatatlanul sok adat ömlik ránk. Ha valamit meg szeretnél tudni, meg van rá a lehetőséged, hogy kutass és találj. Objektív tájékoztatás szerintem nem létezik. Csak azt lehet eldönteni, hogy nekem, önmagamnak ki számít hiteles személynek egy adott kérdésben. Kivel pendülök egy húron. Annak a szavát elhiszem, másokét eleve kétkedve fogadom.
Ami számomra elgondolkodtató volt az utóbbi időben, az a televiziók és rádiók hozzáállása a holisztikus gyógyításhoz. Jobban mondva annak lejáratásához. Azért ezeket emelem ki, mert ezek jutnak el szinte válogatás nélkül mindenkihez.
(magyarul ha se időd, se energiád, se képességed, se igényed megtudni valamiről konkrétumokat, akkor a televizó majd lenyom a torkodon egy verziót)
Ami feltűnt nekem, hogy megszaporodtak a televiziós jövendőmondók. És felbukkantak azok, akik ezektől meg akarnak minket óvni. Most csak a jósokat említem, mert nagyon jellemző példa, de említhetném a magazinműsorokban 2 percet kapó alternatív gyógyászati szakemberek és a modellből lett riporterek parttalan beszélgetéseit is.
1, Tételezzük fel, hogy egy különleges képességekkel bíró –mert van ilyen- látó, megélhetési gondokkal küzd és elvállalja, hogy egy műsorban tanácsokat ad a betelefonálóknak. Vagy tételezzük fel azt, hogy egy semmit nem látó szélhámos ül a kamera előtt. Mindkettőnek sajnos egy eredménye lesz: az ilyen képességű embereket nevetségessé teszik, lejárátják és ellehetetlenítik.
Kinek fizetnek műsoridőt? Ki ad teret az egésznek? A televíziós csatorna.
2, Akik annyira meg akarnak óvni engem a televiziós jósoktól, azokat nem zavarja a rengeteg reklám a műsorok között? Vagy inkább úgy kérdezem, hogy nem zavarja őket a reklámok között néha felbukkanó műsor?
Mennyivel jobb energiaital reklámot sugározni, mint tv-s jóslást? Komolyan kérdezem: mennyivel tesz nekem jobbat egy szénsavas üdítő, mint egy látó?
Mert ha jól tudom, a szkeptikusok társasága még nem emelte fel a szavát az üdítőitalok, a pálinka, a finomított cukor, a gyorséttermek ellen. A jósok és a homeopátia viszont nagyon zavarják őket.
Ha egy felnőtt magyar állampolgár rendelkezik szavazati joggal, eldöntheti, hogy a megkeresett pici jövedelmét hogyan osztja be, akkor miért nem tekintjük elég érettnek ahhoz, hogy eldöntse, hogy miképp szeretne gyógyulni?
Ha valaki a munkanélküli segélyét egy délután alatt elihatja a kocsmában, akkor miért ne verhetné el valaki a pénzét egy tv-s jövendőmondó műsorban?
Ha szabadon vásárolhatok sósavat, fehérített cukrot, allergizáló kozmetikumokat, tartósítóval telenyomott édességet, akkor miért tartja bárki a gyógyteákat veszélyesnek?
Meghurcolunk egy orvost, azért mert otthon segít világra kisbabákat, de cseppet sem zavar minket, hogy a kórházban az 5 perces újszülöttet egy világmárka babafürdetőjével mossák le, amiben nátrium-lauryl sulphate van.
Tekintsük már egymást felnőttnek, akik a számukra fellelhető információk alapján döntéseket hoznak az életükről. Lehet, hogy tévedünk, de az legalább a saját döntésünk volt. Ha én homeopátiás golyócskákkal, vagy illóolajokkal akarom meggyógyítani a gyerekemet, akkor tehessem azt. Ha pálinkával akarok ünnepelni, akkor tehessem azt.
Vagy vegyünk gyámság alá egy egész nemzetet? Akkor ki fogja megmondani, hogy ehetek e krémest?
