Interjú dr. Agócs Gabriella pszichiáterrel
A terapeuta sokszor szembesül azzal a problémával, akár egy homeopátiás alkat kezelésekor is, hogy nehéz egy probléma hátterét feltárni, megmagyarázni. Meddig van rálátásunk saját életünkre, és mi az a zárt réteg amit csak segítséggel tudunk feltárni? Miért van ez így?
A tudatunk mindig takarékos üzemmódban van. Mint a számítógépnél: minél több ablak van nyitva, annál lassúbb a gép, így az idegrendszerünk is inkább lezár bizonyos információkat az optimális működéséhez szükséges energiaszint megőrzése érdekében. A hely, ahol az adatok „elmentésre” kerülnek, a Freud által tudattalannak nevezett személyiségréteg. Az itt tárolt mintázatok, adatok, érzések bár közvetlenül nem hozzáférhetőek a tudat számára, az életünkre mégis nagy hatással lehetnek. Őrzik a mélybesüllyedés pillanatát energetikailag, érzelmileg, és mivel ez rendszerint fájdalommal járó érzelem volt, menekülünk, nehogy újra át kelljen élnünk azt. Sajnos azonban néha olyan erős ez a mélybe süllyedt mágnes, hogy kívülről hozzánk vonz helyzeteket, embereket, amelyek révén mégiscsak kénytelenek vagyunk szembenézni az adott, eltemetni vágyott érzelemmel, alakzattal. Egy ideig a külvilágot okoljuk nehézségeinkért, partnert váltunk, terapeutát cserélünk, és csak egy idő után kezdjük el mélyebben érteni a viccet:
Bemondja a rádió:
„Vigyázzanak, az autópályán, egy őrült a forgalommal szemben közlekedik. Sofőr: mi az, hogy egy, HÁT MIND” .
Nos, amikor elkezdünk gyanakodni, hogy esetleg valamilyen közünk lehet ahhoz, amilyen világot teremtettünk magunk köré, akkor váltunk mélységet a felületi, tüneti terápiás lehetőségektől a mélyebb-és egyre mélyebb- belső programok felé.
A kezdeti időszakban a terapeuta segíthet megmutatni a kliensnek a belső világa felé mutató jeleket, de mindig meg kell várnia, hogy a kliens járja meg az utat. Néha türelmünket veszítjük, elfog minket a „gyógyító düh”, pedig akár saját élményeink is lehetnek arról, hogy bizonyos fájdalmakkal milyen nehéz szembe nézni, akár egy életen át is halogatnánk. Legtöbbször csak akkor vágunk bele az átalakulás útjába, ha maradni már lehetetlen.
Mit mutat meg a családállítás, ha egy fizikai jellegű problémával kérünk segítséget?
A családállítás elsősorban a családdinamikai összefüggéseket mutatja meg. A testünkben hordozott információ segítségével fellelhetjük azon őseinket, akiknek a sorsába tudattalanul belekeveredtünk. A régebben élt ős traumáit, testi betegségeit is megjeleníthetjük a saját testünk betegségeivel. Néha a betegségek szimbolikusan utalnak ősünk érzelmi elakadásaira. Rendszerállítás segítségével a saját életünk traumái során leszakadt, tudattalanba száműzött lélekrészek integrálhatóakká válnak, és ami résztvesz az egységben, az meggyógyul.
Mire érdemes állítani? Csak a saját problémára, vagy esetleg komplett rendszereket is meg lehet nézni, feltárni az elakadások okait?
Témáját tekintve mindenre lehet állítani. Amire érdemes, mindig az, ami az itt és mostban kirajzolódik. Volt, hogy valaki a nőiségére akart állítani, de valami végtelen agresszió lengte körül. Itt az első téma mindenképp az agresszió volt, minden bizonnyal ez az általa hozott témában is blokkoló erő lehetett. Nagyon fontosnak érzem, hogy ne csak a kliens tudatával kössünk szerződést, hanem a mélybe süllyedt lélekrészek hangját és igényét is halljuk meg. Hiába szolgáljuk a tudat igényeit, a legtöbb elnyomott lélekrész számára ez már így is túl sok.
A családállítás tágabb rendszerek rejtett összefüggéseit is képes feltárni: munkahelyi kapcsolatok, a cégrészek egymáshoz való viszonya, a befektetések, egy vállalat, de akár egy nép sorsa, útjának elakadásai is feltérképezhetőek. És ha az információ megérkezett az már segít eligazodni a saját életünk szempontjából. Ne legyenek illúzióink a tekintetben, hogy a világszellemet irányíthatnánk. De választhatunk, hogy a folyó melyik sodrásával haladunk együtt, melyik az, ami épít minket.
Vannak családban ismétlődő sorsok, betegségek. Tudnál példákat mondani, hogy képzeljük el ezeket?
A genetikai örökségen túl az ősök megoldatlanságai is „átöröklődhetnek”. Az átöröklődés legfőbb oka, hogy olyan nagynak ítéljük a fájdalmukat vagy a velük történt igazságtalanságot, hogy a sorsukkal azonosulunk és nem a szívükből áradó szeretettel. Hellinger felismerése, hogy az áramló szeretet képes feloldani, elpárologtatni a programot, hogy új, a saját létünknek jobban megfelelő programra térhessünk át. Vannak családok, ahol szülés után a férfiak 4-5 generációra visszamenőleg elhagyják az asszonyokat. Láttam már, hogy generációk során keresztül meghalt az elsőszülött gyermek. Minta lehet a szülők halálának, betegségének időpontja, módja, amelyet ha szeretettel szemléljük Őket, náluk hagyhatunk. Hisz a tisztelet épp ezt jelenti: meghajlok az ősök sorsa előtt, rájuk hagyva a küzdelmeiket, betegségeiket, elismerve mind azt az értéket, ami ebből rájuk és mint örökös ránk származott. Így az átok áldássá válhat.
Te hiszel a terápiák szinergiájában. Hogy működik ez a gyakorlatban?
Úgy gondolom, hogy a mélybe, a labirintus járataiba nem csak egy út vezet. Mivel mélységeink alakzatai szeretnek megbújni az árnyékban, és minden módszernek megvan a saját érvényességi köre, különböző módszerek ötvözése segítheti a gyógyulási folyamatot.
Fontos egy elindított érzelmi folyamat segítése, követése is. Ebben a sokszor nem könnyű megélésben nagyon nagy szerepet kaphat a homeopátia.
A családállítás és a homeopátia is mint információs rendszer tekint az emberre. A szerek kiválasztásának segítő eszköze lehet a családállítás épp úgy, mint a családállítás során megjelenő alakzat, traumaminta oldására megfelelő szer található a homeopátiás palettán.
További részletek: http://www.csaladfelallitas.gportal.hu/gindex.php?pg=35217423
