Motoszkált bennem egy jó hete, hogy a negyvenesek élet- és érzelmi problémáiról kéne írni, amikor megkaptam ezt az írást Aroma Párától. Nem írom meg a sajátomat, mert megfogalmazta, amit mondani szerettem volna, egy gondolattal egészíteném ki:
"Semminek sincs egyetlen helyes útja", azaz senki gondjára nincs általános érvényű recept.
Nem szükséges, hogy minden kérdésre legyen kész válaszunk. De meg kell fogalmaznunk a magunk kérdéseit, vágyait. Őszintén. Magunknak ne hazudjunk, soha. Ebben segíthetnek egyes homeopátiás szerek. (lsd. előző bejegyzés)És kérdezzünk rá: vajon a saját életemet élem, vagy megpróbálok egy rám kényszerített, vagy felvett személyiségtípusnak megfelelni? Mennyire jó ez nekem? És végül: hogy változtathatnék úgy az életemen, hogy ne okozzak fájdalmat sem magamnak, sem másoknak?
A problémák megoldása két megközelítésben létezik: Az első: nem megy valami, ezért a problémára koncentrálok, és még több energiát fektetek a megoldásba. De mi van akkor, ha a megoldás, amit kitaláltam, nem jó? Ha a sémákat ismételgetem, eredmény nélkül? A másik fajta hozzáállás: megpróbálom a környezetet, az életemet, magamat, az életem szereplőit alakítani, és így megszüntetni a problémát. Ki-ki döntse el, melyik szimpatikusabb. És most lássuk Aroma Pára írását:
A kozmetikus és aromaterapeuta kabinjában nem csak bőrápolás zajlik ám.
Testi tüneteink, ezen belül a bőr állapota mindig tükrözik lelki állapotunkat. Vendégeimből egy idő után feltör a sok elfojtott érzelem. Megosztják velem örömeiket, bizonytalanságaikat és bánatukat is. Több év tapasztalata után sem szeretnék általánosítani, mert minden élethelyzet más, de ezzel együtt megfigyeltem egy mintát, amit mi, 40 körüliek követünk.
40 körüliek. Férfiak és nők, családosok és egyedülállók, felelős beosztásban dolgozók és életművészek. Tehát szinte mindenki. Ez pedig a fájdalmas hiányérzet felismerése. Nem tudom, hogy előző generációk küzdöttek -e ezzel a problémával, vagy a mi neveltetésünk és az elénk helyezett kulturális és társadalmi elvárások miatt lett ez a helyzet ilyen éles. De ez a lényegen nem változtat. A 40-es generáció nagyrészt boldogtalan és keresi a megoldást. Nekem nincs megoldásom.Abban reménykedem, hogy pár felvetett gondolatom segít, egy – egy puzzle darabot a helyére rakni.
Képzeljetek el egy skálát 0-tól 100-ig! (mint a szögmérő) Ezen a skálán fogjuk osztályozni, hogy életünk egyes területeit mennyire találjuk élhetőnek, boldognak.
Életünk területei pl. munkám, hobbim, anyagi lehetőségeim, párkapcsolatom, szexuális életem, baráti kapcsolataim, családi kapcsolataim, önbizalmam, testképem.
Ez itt most az őszinteség pillanata. Nincs kamuzás, szépítgetés. Elég gondolatban csinálni, így avatatlan szemek nem fogják látni (csak avatottak:-D)
Most hogy leosztályoztuk az életünket gondolatban, Színezzük ki a skálát szépen!
0-10 ig. = rémes, borzalmas, kibírhatatlan / FEKETE
10-25 = rossz / SÖTÉTSZÜRKE
25= 50= kibírható/ VILÁGOSSZÜRKE
50-60= nem rossz/ BARNA
60-80= elég jó/ SÁRGA
80-90= jó/NARANCS SÁRGA
90-100 = csodálatos/ RAGYOGÓ PIROS
Ha biológiai szempontból nézünk magunkra, akkor a „kibírható” kategóriával le lehet élni egy életet. Csak érdemes?
Mi azonban nemcsak biológiai lények vagyunk. Lélek lakik bennünk, aki a legjobb megtapasztalására törekszik.
Na, itt jönnek a kérdések, amiket nem nekem, hanem mindenki Önmagának kell, hogy
megválaszoljon:
megválaszoljon:
· Mennyire színes az én életem skálája?
· Mekkora a különbség az elég jó és a csodálatos között, (amire ugye nagyon vágyakozom)
· Hány rossz osztályzat kell ahhoz, hogy megmozduljak és lépjek?
· Mi akadályoz meg, hogy az életem színes és többnyire csodálatos legyen? Félelem, önbizalomhiány, bűntudat?
· Meg tudom egyáltalán fogalmazni, hogy mi tenne boldoggá?
· Hajlandó vagyok áldozatot hozni, hogy Színesebb legyen az életem, vagy megelégszem a langyos kibírhatóval?
Az ugye teljesen világos, hogy olyan csak a mesében van, hogy valakinek az élet minden területe egyformán csodálatos. Nem is cél, hogy ragyogó pirosban lássuk a világot. Unalmas lenne és elfogyna a vágyakozás, ami szerintem a mozgatóerő bennünk. De azon azért érdemes elgondolkodni, hogy akinek túl sötét és színtelen az élete, az mit tud adni a többi embernek, hogyan fog boldog, életrevaló gyerekeket nevelni, hogyan tudja megőrizni testi-lelki egészségét. Benne van a szóban is: EGÉSZ-SÉG. Hogyan lesz egész abból, ami eltörött?
Nincs nálam a megoldás. A legnehezebb helyzet sem reménytelen. Dolgozni kell rajta, vágyni kell a jobbra és bízni a gondviselésben. Mondani könnyű, megélni nehéz. Tudom.
Hogy visszakanyarodjak az aroma – és fitoterápiához is kicsit, elárulom, hogy a növények csodálatos támogatást tudnak nyújtani nehéz időszakainkban. Kitartóan kell használni őket, párologtatni, teájukat inni és a legkeményebb lelki burkainkat is meglágyítják, oldják a haragot, félelmeket.
A legsötétebb pillanatokra is fényes ablakot képes nyitni az alábbi párologtató keverék:
2ml édes narancs
2ml citrom
1ml kubebabors
3ml bergamott
1 ml babér
1/2ml ciprus
