Régebben már írtam arról, hogy kommunikációnk legnagyobb része az enzimek suttogása. De nemcsak mi suttogunk, hanem az állatok és a növények is. Néha velünk, néha egymással. A parlagfű az év egyes időszakaiban begerjed. Szétszórja hímivarsejtjeit, azaz pollenjeit a levegőbe. Normálisan nem reagálunk egy parlagfű szerelmi üzenetére, ha mégis, akkor valamilyen okból a pollenen lévő fehérje válaszreakciót indít meg bennünk.
Tehát kommunikálunk a parlagfűvel. A pollenen, azaz a virágporon lévő fehérje arra szolgál, hogy a fajtársak felismerjék egymást. Az üröm nem fog a parlagfű pollenjével párosodni, mert nem azonosítja a fajtájából származó pasiként, a tulipán pedig tesz a liliom pollenjére, pedig milyen szép gyerekük lehetne. De ha a parlagfű pollenje parlagfűre kerül, a két protein kommunikálni kezd egymással, és leadja az indító jelzést a szaporodásra.
(A képen a tigrisliliom pollenje. Egy szerelmes üzenet)
Az is érdekes, hogy nagyjából egy vírusfertőzés tüneteit produkáljuk a parlagfűtől. Tisztulási tünetek indulnak be, felesleges immunreakció, mert tulajdonképpen nincs kórokozó, ami ellen harcolni kéne. Rengeteg fehérjeüzenet kering. De a fehérje üzenetét fogadni is kell, egy erre alkalmas receptorral. Ha a szervezetem fogékony a parlagfű szexuális üzenetére, akkor valami elhangolódott a rendszerben. Kommunikálok egy növénnyel, akivel nincs dolgom. Teljesen logikusnak tűnik, hogy a parlagfű allergia egyik kezelési módja, hogy a parlagfűből (Ambrosia) készült szert veszem be, és hozzászoktatom magam a parlagfű információjához. Azaz nem hisztizek (az allergia az immunrendszer hisztije), ha akar valamit tőlem.
Következő alkalommal megpróbálok utánajárni, milyen típusú allergia milyen lelki hátteret rejt. Mindenesetre van olyan megközelítés is, hogy az allergia hátterében legtöbbször egy stresszel terhelt emberi kapcsolat áll, sokszor párkapcsolat.
Addig nézzétek meg a gyakori allergiára használt szereket itt:
