Szerintem hülyeség azt mondani, hogy egy gyors, izgi menetnek nincs létjogosultsága, és váljon mindenki a tantrikus szex professzorává. Rettentő unalmas lenne… J Mint mindenben, itt is az arany középút a megfelelő.

Egy azonban biztos, a teljesítménykényszernek nincs helye az ágyban.Az igazi, minőségi orgazmus nem egyenlő a sikkantós kis hangocskákkal, amit egy receptor túlstimulálásával érünk el.

Ha az idegrendszer szintjén nézzük, ez a fajta orgazmus szimpatikus gerincvelői reflex. Jellemzői: a kontroll és a teljesítmény. Az ilyen szex csak akrobatika, vagy szépen (esetleg bénán) koreografált küzdősport. Érdekes jelenség, hogy az ilyen reflexes orgazmus után gyakran marad némi érzelmi frusztráció, amire a gyakorlatias világ kitalálta az utójáték fogalmát…. J Ennek élettani magyarázata is van. Az oxitocin hormont, ami azt a zselés, remegő boldogságérzetet okozza, csak hosszabb paraszimpatikus hatás hozza létre kellő mennyiségben. Enélkül az orgazmus olyan, mint amikor kisütnek egy kondenzátort. Egy villanás, utána semmi. Aztán lehet töltődni. Emellett az egyik boldogsághormon, a dopamin termelődésében is szerepet játszik. Ez azonban nem kötődést, hanem éhséget, vágyat eredményez. Szex közben megnő a dopamin szintje, orgazmus után leesik. Ilyenkor fordítunk hátat egymásnak az ágyban.

A másik kategória angol kifejezéssel a soulgasm, azaz a lelkek orgazmusa. Mi a kettő közti leglényegesebb különbség? Az egyiket teszem (csinálom, megcsinálom), a másikat megélem. Az egyik érintkezés, a másik fúzió. Az egyik teljesítmény, a másik létállapot. A széteső elme állapota. Amikor kikapcsol az ego. A párkapcsolatban eddig a pontig a nyálkahártyákon keresztül egy csomó információt cseréltünk. Szerencsés esetben nem volt különbség a felső és alsó nyálkahártyák üzenetei között, azaz a dolgot mindketten akartuk, és nem volt bennünk családilag kódolt bűntudat, vagy egy erőszak élménye. Az ilyen emlék érdekes dolgokat művel a PH-val.

Az információk nagy részét, főleg azokat, melyeket a kozmikus tudattalanból szedtünk le, nem tudjuk értelmezni, bár hatással vannak ránk. A lassú orgazmus isteni egységtudatában együtt merítkezünk meg a kozmikus tudattalanban. Visszacsatolunk a forráshoz. Megkapjuk a megoldókulcsot a kettőnk között áramló információkhoz. És ez nem vágyat, hanem kötődést eredményez, a hormonális-idegi kommunikációnk szintjén. És elalszunk egymás karjában. Alvás közben pedig átrendezzük az agyunk memóriakatalógusát az élménynek megfelelően.

Egy gondolat a stressz és a szex kapcsolatáról. A szexre, mint örömforrásra, ugyanúgy rá lehet szokni, mint az evésre, ivásra, szerencsejátékokra. Egyes típusokra ez a fajta „jutalmazás” kimondottan jellemző.