A testkontaktus születésünktől kezdve mindennapi szükségletünk az egészséges fizikai és pszihés fejlődéshez. Egyes kutatók szerint az érintés érzékelése az első, amely kialakul magzati korban és az utolsó, ami elhagy minket, amikor mi is elhagyjuk ezt a világot.

Szerény becslésem szerint napjainkban a magyarok 70%!!!-a érintéshiányos állapotban van, ami kihat hangulatunkra, mentális és fizikai egészségünkre.

Miért ilyen rossz ez az arány?
Földrajzilag pont félúton vagyunk az érzelmileg kimért északi és az ölelgetős balkáni országok között, de szintén félúton a fegyelmezett germán és az ölelgetős-puszilkodós oroszok között is. Sajnos neveltetésünk szerint inkább a germán vonalat képviseljük.
A másik probléma, hogy nagyon sok negatív képzet társul a fizikai közelséghez és persze okkal. Az érintés gyakran tolakodó, udvariatlan, nem ritkán izléstelen szexuális felhangokkal társul. Szinte divat lett az emberi érintés minden formáját szexuálisnak bélyegezni. Amerikában apukák már nem merik nyilvánosan ölbe venni gyerekeiket, mert félnek a feljelentéstől. Persze szerencsére mi nem vagyunk amerikaiak, még nem tartunk itt.
Teljesen megértem az érintésfóbiások érveit, mert én sem vagyok egy bárkit puszilgatós tipus, bár egyetlen  férfikollágámról sem feltételeztem közeledést pusztán attól, hogy a karomhoz ért munka közben. Azért sem jelentettem fel őket szexuális zaklatásért, mert megdicsérték a ruhámat, vagy kinyitották előttem az ajtót. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt. A legnehezebb talán a gyerekeket úgy nevelni, hogy meg tudja különböztetni a kellemetlen, negatív szándékú érintést, a normális, emberi kapcsolattartástól.
Az érintéshiány nemcsak kultúrális örökségünk következménye , de a túlmodernizáltságé is. Gyakorlatilag úgy intézzük napi ügyeinket, hogy gyakran még emberi hangot sem hallunk, nemhogy kezet foghatnánk valakivel.
Automata telefonközpont, internetes vásárlás és ügyintézés, bankautomaták mind mind az elidegenítést szolgálják. Én küzdök ellene. Amikor csak lehet, a személyes kapcsolatot, a kontaktust választom. Minden kicsi számít!

Íme az én „Emberi Érintés Akciótervem“:
-    minden nap dicsérj meg valakit valamiért és közben finoman érintsd meg a karját!
-    Amikor aprópénzt kapsz vissza, ne kapd el a kezed azonnal! Lopj egy pillanatnyi érintést!
-    Minden nap köszönj meg valamit valakinek és a szemkontaktuson kívül, finoman érintsd meg a kezét, karját, vállát!
-    Járj masszázsra! Akár arc, akár test, akár talp, mind csodát tesz testtel és lélekkel. Arra figyelj, hogy csak olyan ember keze alá feküdj, akit szimpatikusnak találsz.
-    Segíts egy idős embernek szatyrot cipelni, leszállni-felszállni, átmenni stb.!
-    Minden nap ölelj meg valakit! Először a családodon gyakorolj! Aztán ha már jól megy, jöhetnek a barátok, ismerősök, kollégák.

Ha következetesen végrehajtod a tervet, hamarosan rengeteg pozitív visszajelzést fogsz kapni a környezetedtől. (ez teljesen úgy hangzik, mint az idióta köremailek, a kívánságteljesüléssel, de ez tényleg megtörténik) A saját önképed is javulni fog  és érezhetően  erősebb immunrendszerednek hála, kevesebb kórságot fogsz elkapni.
Egyszóval ölelésre fel!

További érintésért klikk ide: http://bit.ly/c24vIF