feb
15

lachesis_mutus.jpgA kígyó a gyógyítás ősi szimbóluma. Van, aki istenként tiszteli, van aki retteg tőle, akad olyan is, aki a kép láttán azonnal kiikszeli a bejegyzést. Pedig a Lachesis csodálatos homeopátiás szer. Nézzük a kígyót, az állatot, melynek mérge a szer alapanyaga. A lachesis mutus (muta) Dél-Amerika és főleg az Amazonas vidékének rettegett mérgeskígyója, a világ legnagyobb testű viperafajtája. Három méternél is nagyobbra tud nőni és átlagosan húsz évig él. Az esőerdők talajszintjén mozog, ahol vörösesbarna, rombuszokkal mintázott bőre tökéletes rejti az avarban. Feje nagy és ék alakú, előre elkeskenyedő. A fejen levő pikkelyek kicsik, szabálytalan alakúak. Szemének nagy, függőleges pupillájával a kígyó éjszaka is nagyon jól lát. A lachesis nem egy agresszív kígyó, a vele való találkozás általában véletlenszerű – de sokszor végzetes. Mérge hemotoxikus enzimeket tartalmaz és a lágy szövetekben elhalást és vérzéseket idéz elő. 
A marás közvetlen közelében elhal az összes lágyrész, néha a csont és a csonthártya is. A hemotoxinok hatására fokozódik a vérzés és a vérrögképződés, mely  érelzáródáshoz vezet. Spontán vérzések jelentkeznek a fogínyből, húgyhólyagból, gyomor-bélrendszerből, tüdőből, melyek súlyos vérvesztéses sokk állapotot okozhatnak. A Naja, egy másik kígyóféle mérge, mely szintén homeopátiás alapanyag, neurotoxikus (posztszinaptikus toxin) és kardiotoxikus hatású. Ez a különbség a gyógyszerválasztásnál fontos szempont lehet. A sürgősségi homeopátiában a Lachesist szeptikus állapotok kiegészítő kezelésére adják gyakran, míg a Naja egyes szívproblémák szere.

A kígyó minden kultúrában egy dualisztikus szimbólum – lehet a bölcsesség és az inspiráció jelképe, de a bibliai csábító ördögi erőé és a szexualitásé is.

Milyen a Lachesis személyiség?

A Lachesis személyiség több, a kígyónak tulajdonított tulajdonságot hordoz. A féltékenység, intelligencia, szenvedélyesség, megtévesztés és bosszúállás a gyakori, Lachesishez társított személyiségjegyek. És számos más, szimbolikusan sziszegő hanggal kezdődő tulajdonság: szarkasztikus, szatírikus, szkeptikus, szeduktív, szexuális, szupersticiális… A Lachesis fő eleme a dualitás. Harcol benne az ösztönös a tudatossal, az erkölcs a perverziókkal. A Lachesis mindenképpen egy intenzív és szenvedélyes karakter. Olyan intenzív, mint a kígyóméreg hatása, melyből a homeopátiás szer készül. Érzelmei örök harcban állnak racionális gondolkodásával. Egy Lachesisnél mindig ott a veszély, hogy szélsőséges módon elragadják érzései és a szenvedély. Ezt a szenvedélyt vagy szexualitásban, vagy művészetekben vezeti le általában. Másképp éli meg a szexuális feszültségét, mint a Nux vomica vagy a Sulphur. Kifinomult, érzékeny, spirituális természete a szexet a szerelmi kapcsolatokra tartogatja elsősorban. Féltékenysége a Hyoscyamus szélsőséges érzéseihez hasonlítható. A Lachesis szeretete fojtó és birtokló.  A szenvedély, extázis és ellazulás megélése fontos, ha elmarad az extázis, a Lachesis olyan, mint az elhanyagolt Ignatia – érzékeny és indulatos.

A levezetés igénye fizikai szinten is jelen van – az erős testedzés, vagy a testváladékok megindulása hoz enyhülést a Lachesis számára. Az elfojtás mind szellemi, mind fizikai szinten megbetegíti. Ez főleg a Lachesis nőknél jellemző, ahol a hormonális ciklus befolyásolja a testi vágyat, a dührohamokat és a premenstruális tüneteket, melyek a vérzés megindulásakor javulnak. Klimax és szülés idején a Lachesis nőkre jellemzőbbek a „hisztériarohamok”, hirtelen kedélyváltozások.A változó kor nagyon megviseli a Lachesis alkatú nőt.

A korlátozással szembeni intolerancia érdekes testi tünete, hogy a Lachesis szenved szűk ruházatban, és nehezen tűri az időkorlátokat. Mellette jellegzetes az érintés elutasítása is. A kígyó belső szervei különleges módon alkalmazkodtak a szűk testüreghez, a bal oldali szervek visszafejlődtek. A bal oldali szervrendszerek problémái jellemzőek a Lachesis emberekre is. Érdekes, hogy ezzel ellentétben a jobb agyfélteke domináns a Lachesiseknél.

A Lachesis kígyó mérge oldja a szöveteket, folyékonnyá teszi. A Lachesis alkatban is van valami sodró, áramló, ez leginkább a bőbeszédűségében jelenik meg. Az elfojtott, dekompenzált Lachesis kapkodó és csapongó. Bőbeszédűsége és gyorsasága hasonlít a pajzsmirigytúltengéses Natrium mur. kommunikációjához, de míg a Natrium összefüggően beszél, a Lachesis témáról-témára ugrál. 

A Lachesis úgy lendül bele a beszédbe, mint egy elszabadult mozdony. Lassan indít, és egyre fokozódik a szavai sebessége. A felgyűlt energia szelepet talál a beszéden keresztül a távozásra.

A Lachesis másik jellegzetes tulajdonsága a gyors cselekvés. A kígyóhoz hasonlóan azonnal lendületbe tud jönni akár a teljes nyugalom állapotából is. Még a kiegyensúlyozott Lachesis is állandó idegi készültségben, ügyeleti üzemmódban él.  Nehezen alszik el, és tünetei romlanak felébredéskor.

A Phosphorushoz és Medorrhinumhoz hasonlóan hedonista. A Nux hedonizmusával szemben azonban a Lachesis átélése mély. Hajlamos a drogfüggőségre is. Az alkohol könnyen átbillenti  személyiségét negatív irányba.  Vonzódik a misztikumhoz, általában vallásos. Mi sem áll tőle távolabb, mint a Lycopodiumra vagy Kalium carbonicumra jellemző ateizmus.

A kígyóméregből készült szernél megjelenhet a paranoia, ilyenkor a Lachesis legnagyobb ellensége saját képzelete. Szélsőségesen fél a kígyóktól, a fulladástól, és a szívhaláltól.

A kígyó villás nyelvével ízleli környezetét, a Lachesis is habzsolja az életet. Kommunikatív,gyakori közöttük a nyelvtehetség és a remek szónok.

Forrás:

Dr. Zacher Gábor: Kígyómérgek mechanizmusa

Bailey: Homeopátiás pszichológia, PLG Publishing Kft, 2014.

 


jún
01

Mit hozott Elvis az amerikai kollektív tudatba a csípőriszálással?

 

A testbeszéd, a mozdulat a lélek tükre. Nem csoda, hogy olyan társadalmakban, ahol nem volt divat, hogy az érzelmek kifejeződjenek mozdulatokkal, hangsúlyt fektettek arra, hogy az udvarias tartást, mozgást már lehetőleg kisgyermekkorban beleneveljék az utódokba. (Tedd hátra a kezed! Ne mutogass, az nem illedelmes!) Legyen a testbeszéd mesterséges, és ne érzelmeket fejezzen ki, hanem társadalmi státuszt.Kiemelt figyelmet kapott szaporító és kiválasztó szerveink "edénye", a csípőtájék, nem véletlenül szorították fűzőbe, korlátozták a mozgásban évszázadokon keresztül.

Két fő feszültségtároló hely van az ember testén, a váll és a csípő. Ahogy a csípőnket használjuk járáshoz. álláshoz és az élet egyéb területein, hatással van az ott elhelyezkedő szerveken keresztül életünk minőségére is. Elég csak a viktoriánus korra gondolni. A női nyereg is olyan volt, hogy a csípő ne emelkedhessen, süllyedjen szabadon. A tánc illedelmes kar és lábmozdulatokból állt.

A csípőmozdulat hagyományosan a potencia és a csáberő kifejezése. Partnerválasztásnál is gyakran nézzük önkéntelenül is a másik csípőtájékát. Ebből olyan kifejezések is születtek, mint például a karót nyelt.....

A csípőtájékon lévő szerveink állapota és pszichénk együtt hozza létre a mozdulatot, a testbeszédet, mely utána árulkodik, jobban is, mint szeretnénk, szexuális harmóniánkról. Másképp fogalmazva, mivel a csípő a kontroll és az elengedés szerveinek helyszíne (pl. majd bepisiltem az izgalomtól), ezek a minőségek megjelennek és tükröződnek a csípőmozgásban, így a mozgásunkban, testbeszédünkben is.

Ha erős a kontroll, a csípő állandó tartásban van, ez az ízületeknek és a gerincnek megerőltető, a betegségek is itt jelentkeznek. Az alhasi feszültség jelentkezhet székrekedéssel, vesetájéki problémákkal vagy erős görcsökkel is. 

Tudni akarod milyen állapotban van a csípőd? Képzeld el, mint egy vázát, és gondolatban helyezd el benne ezeket a kifejezéseket, papírokon:

Szex, Elengedés, Öröm, Kiválasztás, Fájdalom, Kontroll. Melyik lesz a legnagyobb cédula? Ha ez megvan, menj el sétálni, és érezd meg a csípődet laza, természetes mozgás közben...Fáj? Akkor változtass a mozdulaton, és figyeld az asszociációidat közben....Mi jellemző rád? Milyen síkon mozog, milyen ívet ír le? Később feküdj le otthon a földre, és nézd meg, a hátad melyik része érinti a földet? A farokcsontodon támaszkodsz? Esetleg nem egyenletesen érzed a súlyt? Csak figyelj.....

Aztán ülj ki egy kávézó teraszára, és kukkolj! Mások hogy használják a csípőjüket? Vajon náluk melyik cédula lenne a legnagyobb? Milyenek lehetnek szeretkezés közben, mi a foglalkozásuk?

És Elvis.Abba a merev, konzervatív amerikai társadalomba robbant be a csípőriszálással, melyet talán legjobban az Órák című filmben mutattak be. 

Szóval táncra fel! És ha ezt tudatosan szeretnéd művelni, a Mozdulatművészetet ajánlanám......Ahogy Dienes Valéria, a módszer alapítója írta:

"A tánc, az embertest beszéde (nem a nyelve).
Elfeledjük a mozdulat, már mint néma "beszéd" is a mindennapi érintkezés fontos része, ösztönösen használjuk, értjük. 

Így élünk, ez a természet adta kommunikációnk, hiszen ha azt látod, valaki összekucorodva üldögél a sarokban, rögtön tudod, hogy szomorú vagy más baja van. Egy szót sem kell szólnia, mégis felismered a jellegzetes testtartásból (a nyelv és verbális megfejtés nélkül is, mert érzed és egyben tudod is). Ránézel és érzed amit ő. A test emlékezik rá neked milyen volt úgy lenni. A Mozdulat, a Tánc így kommunikál. Erre ma már a közönséget nevelni kell. Nevelni, hogy kiszabaduljon a nyelv (a mindenáron kimondás, szóra fordítás, az összetett spekulatív struktúra) kötelmeiből."

 Forrás: Walking Your Talk - Lavinia Plonka

 

 

 

 


nov
17

good-nights-sleep_58101.jpgNagyon kevesen léteznek úgy a Földön, hogy tökéletes egységben tudják megélni létük összes dimenzióját. Ha egy igazán emelkedett jógi könyvét olvasod, ott megtudhatod, hogy a cél a testi kötöttségek teljes elhagyása, a szinte anyagtalanság állapota. Szerintem ezt kész receptként használni nagyon veszélyes dolog, mert a meditáció útját járó emberek feladata más, mint azoké, akiket hétköznapi dolgok megvalósítására tettek ebbe a dimenzióba. Ők csatornák, akik azért, hogy átjárhatóvá tegyék az összes regisztert, igyekeznek az alsó szintekhez kötődő energiáikat még a létezés határán belül a minimálisra csökkenteni. Ehhez a fél-lét állapothoz azonban nagyon kell a saját testet, - aminek az anyagi határait folyamatosan kísérti,-ismerni, és szeretni azt a létformát, melyet egyszerűen magányként definiálunk. De mire használjuk, mi, hétköznapi emberek az álmodozás világát? Legtöbben a realitásból éber, vagy alvó álmainkba menekülünk. A merjünk álmodni szlogen azonban nem mindig takarja a megvalósítható valóságot. Párkapcsolati kérdésekben véljük leginkább tudni azt, hogy a másik mit gondol a szíve mélyén, vagy érez a lelkében. Az önámítás egész magas iskoláját lehet itt bejárni, vagy teremteni egy komplett B valóságot. Álmodozva egy kapcsolat egész más vetületeit lehet megélni, aminek csak a fantázia szabhat határt. Aztán egy idő múlva a festett kép és az a dimenzió, amit valóságként élünk meg, egyre inkább összeütközésbe kerül egymással. Amikor álom és valóság kicsit összekeveredik, a tisztogatást érdemes a legalsó szintről kezdeni.

1. lépés, ha Te vagy az álmodozó:
Azt fogadd el valóságként, amit hallasz és látsz, ne azt, amit gondolsz. Ha valaki valamit mond, azt hidd el, és éld át. Dühöngj, sírj, csinálj bármit, egyet kivéve: ne keress rá emelkedett spirituális magyarázatot, kibúvót.

2. lépés, ha Rólad álmodoznak:
Ne fogadd el, ha valaki csak az álmaiban akar téged partnernek.Egy közös álom igaz, hogy nem a fizikai valóságon belül zajlik, de nagyon is valóságos fizikai hiányállapotot tud teremteni. Képzeld csak el, mit tesz a testeddel, ha fejben lejátszol valamit, ami hormonális változásokat indít el, és ami elé egy nagy falat gördítesz, mert ennek a valóságban nincs helye.

3. lépés, ne szégyelld az érzelmeidet:
A Te érzelmed a Te valóságod. Két ember ugyanazt az ingert egészen másképp értelmezi, a saját emocionális szűrőin keresztül. Ha valaki előáll egy problémával kettőtökről, a „nem értem, miért kell ezen megsértődni” nem válasz. A meg szeretném érteni, mi bánt ebben Téged – már igen.

4. lépés, ne akarj álomképpé válni:
Ne akarj megfelelni, idomulni egy képhez, amit valaki az álmaiban festett Rólad. Merd vállalni, hogy törékeny vagy és esendő.

5. lépés
Ne hazudj. Főleg magadnak ne.


Ha ezeket betartod, többé-kevésbé biztos lehetsz benne, hogy az alsó, fizikai szinten nincs értelmezési problémád, a valóságot éled meg. A reakcióid, a kémiád is ezt fogja üzenni. Ez is kommunikáció. És érkezik rá válasz.


máj
06

Babits est a Mozdulatművészeti Társulattal. Eltáncolt versek.

Ha eljátszunk a szavakkal, a gyógy tőből, kaphatunk gyógyírt, gyógyászt, gyógyszert, több másik mellett. Kimondjuk az azonos tőhöz kapcsolt különböző toldalékokat, és megjelenik bennünk egy kép, és a hozzá kapcsolódó érzelem is. Ez a magyar nyelv különlegessége.

A magyar nyelv Fenyves Márk, a társulat egyik vezetője szavait idézve tömény érzelem, formázott alapokra öntve. Hasonlít az emberi DNS felépítéséhez. Szigorú alapkövek, melyek variációi új értelmet nyernek, új információt hordoznak az őket ki-be kapcsoló hatások nyomán. 

Bevallom, nem nagyon érintett meg eddig Babits költészete. Számomra a klasszikus versforma úgy fogja az érzelmeket keretbe, mint a szenvedélyt a nevelés. A merev szerkezetről néha azelőtt pattan vissza a kialakuló érzelem, mielőtt célba érne. Bár Babits szívesen használta formabontó módon a verslábakat. Természetesen a hexameter nem mindenkinél akadály, hiszen különböző módon érzékeljük a világot. Ez is egy eszköz arra, hogy rést üssön egy érzékelési vagy érzelmi páncélon. A hexameter egy forma, ahol a ritmus rezonál a gondolattal ami létrehozta. Viszi előre, mint a kisvonat. Ha ennél a hasonlatnál maradunk, a Magyar Mozdulatművészeti Társulat előadása a vonatról madárszárnyakra helyezi át a vers hullámait. Csorba Károly meg is örökítette ezt a befogadási dimenzióváltást a lenti fényképen. Az érzékelés így nem marad az összeszedettség keretein belül, hanem az ideálishoz, a szétszóródás élményéhez közelítőt hoz létre. Talán első pillanatban furcsa ötletnek tűnik verssel összekapcsolni a mozdulatot, és nem is menne minden műfaj esetén. A mozdulatművészet azonban egy természetes mozgásforma, nem merev szabályok, koreográfia által meghatározott keret. Amikor a hangra, a szóra elindul az erre teremtett szabad mozdulat, ez, mint egy vektor, továbbítja az érzelmet, az asszociációt a befogadó felé anélkül, hogy konkrét képet vetítene elő. Nem eljátssza, illusztrálja a hangot, a szót, nem kopogtat be és kér bebocsátást az elmébe, hanem új dimenziót ad neki. A szabad érzékelés dimenzióját. Ahol a versforma pontozna, megálljt parancsolna, a mozdulat továbbvisz. Aktív megélés élményét adja, a passzív szemlélődés és egy később kialakuló idea helyett. Közönségként együtt élünk, lélegzünk a művésszel, mert mindez a pillanat tört része alatt zajlik le.

A metrumba rendezett vers érzelmek áradása a lélegzetvételek között. A mozdulat pedig lehetővé teszi a diffúz befogadást, testi élménnyé változtatva a verset. Ami mindenkinél mást indít el. Lehet szeretni, sírni, (Két nővér), megélni a halálfélelem lebomlását, (Fekete ország) a megrekedés oldódását, újrajátszani a csontokban rögzült mítoszt (Danaidák) és megérkezni a Miatyánkkal. 

isti csorba károly.jpg


feb
06

dream.jpgRégóta szeretnék írni erről a témáról, de az anyaggyűjtés a statisztikához meglehetősen nehézkes. Ha egy ismerős férfitól érdeklődöm, hogy vajon mi lenne az átlagos igénye a szeretkezésre, akkor vagy azt hiszi, hogy valamiképpen a megoldást is rejti a kérdésem és zavarba jön, vagy az álmaiban élő szupermacsó számait mondja (napi 10), vagy elüti a kérdést, mondjuk egy frappáns – arra gondolsz, ha egyedül élnék? – felkiáltással. Azért néha sikerül normális választ is kapni, főleg, ha elmondom, mihez is kell az adat. Arra jutottam, hogy egy középkorú, negyvenes, jó karban lévő pasi jól érzi magát, ha havi 10 ilyen alkalom adódik, random időbeli eloszlásban. :-)

Természetesen tudom, hogy ahány ember, annyi vérmérséklet, de a szám talán közelítésnek megfelel.Többen mondták. Ha a nőket kérdezed, akkor gyakori válasz az égnek emelt szempár, és az, hogy inkább arra vágynak, hogy egy romantikus, csókolózós estét töltsenek el valakivel. Ami lefordítva annyit jelent, hogy a házasságban a nők gyakran a szex minőségével, és nem a mennyiségével elégedetlenek. Hogy egy szám mennyire mást jelenthet két embernek, arról az Annie Hall című film jut eszembe, az a rész, amikor a terapeuta megkérdezi a párt, hányszor szexelnek hetente. Alvy válasza: szinte soha, talán ha háromszor hetente!  Annie-é: állandóan. Tán még háromszor is egy héten!

Általánosságban az emberek a munka, a tinédzser korú fülelő gyerekek, a fáradtság és főleg időhiány miatt nem annyiszor szeretkeznek, ahányszor kedvük lenne hozzá. Ha tegyük fel valaki a késő délutáni órákat kedveli, mondjuk 4-5 óra között, akkor erre átlagosan maximum 4-5 alkalma adódik évente, ha egyedül van a partnerével, és éppen senki sem dolgozik.

Nézzük ehhez a hivatalos statisztikákat. Egy házasság akkor nevezhető szexmentesnek, ha évente kevesebb, mint 10 alkalom adódik az együttlétre. Hihetetlen, de ezt a statisztikát a wikipédián találtam, sexless marriage címszó alatt! Ebbe a kategóriába a házasságok több mint 20 százaléka esik!

Régebben írtam már arról, hogy a negyvenes nők hormonális egyensúlya olyan, mint a tizenéves kamaszlányoké, lehet, hogy ez a szex minőségi szempontjait is megváltoztatja. (csak arra vágyom, hogy valaki a kezemet fogja egész este!) És ezt a legtöbben nem kommunikálják, inkább azt hiszik, velük van a baj. OK, öregszem, nincs már kedvem annyira, mint régen – mondják maguknak, pedig a legtöbb estben csak a forgatókönyv igényelne némi változtatást. Hihetetlen, milyen kevesen merik ezt megfogalmazni! Jönnek a kifogások, és a partner, aki hasonlóan nyíltan áll a dologhoz, nem arra a következtetésre jut, hogy lehet, hogy kicsit több érintést, törődést igényelne a másik, hanem arra, hogy – már nem kellek neki, nem kíván! Ehhez hozzáadunk egy kis eltérő munkaidőt, bioritmust, nem elég nagy lakást, feszültséget, némi hormonok okozta fizikai változást és az öregedéstől való páni félelmet – és a szexmentes házasság már itt is van!

Pedig a rendszeres szexnek számos pozitív hatása ismert, főleg ebben az időszakban, amikor férfiak-nők egyaránt a hullámvasutazó hormonjaiktól szenvednek.

Csökkenti a hőhullámokat. Az ösztrogénszint csökkenése miatt az agy által termelt, vérben keringő ópiátok mennyisége csökken, a noradrenaliné nő, és a magas noradrenalin felelős a hőhullámokért. Ha mozgással vagy szeretkezéssel növeljük az ópiátok mennyiségét, a folyamat megfordul.

Növeli a kötődést. Szex után megnő a kötődéshormonhormon – oxitocin – szintje, másnap rózsaszínebb a világ, és az érintésre, ölelésre való igény is nő.

Hosszabb élet – azoknak a férfiaknak, akiknek legalább kétszer van egy héten orgazmusa, csökken a stresszhormonszintje, és 50%-kal kevesebb az esélye a hirtelen halálra.

Nem kell botox, mert a szex miatt a hormonszint is normális, így nem veszít kollagént és zsírszövetet az arcbőr.

A szerelem erősíti a kognitív funkciókat. Gyorsabban oldjuk meg a problémákat és növeli a kreativitást is.

Csökkenti a szív és érrendszeri betegségek kockázatát, és a vérnyomást – hiszen a szex bizonyos szempontból egy kellemes kardio edzés.

Fájdalomcsillapító hatású. Az orgazmus alatt olyan ingerületátvivő anyagok szabadulnak fel, melyek erősen fájdalomcsillapító hatásúak. Tehát a ma ne, mert fáj a fejem mondat duplán rossz döntés.

Erősebb az immunrendszer – nő az IgA, az egyik immunfehérje szintje.

És végül – a rendszeres szex a prosztatarák kockázatát is csökkenti.Nem magyarázom el, miért. :-)

És az Annie Hall magyarul:

http://www.youtube.com/watch?v=E45g32FaHR8


jan
20

imagesCA5A8M34.jpgNézd meg az anyját, vedd el a lányát, mondja a népi bölcsesség. Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a külső jegyek, és a neveltetés fontosságára akarták felhívni a figyelmet eleink. Régen, a zárt közösségek idején párválasztásnál figyelembe vették a család történetét. A terheltséget, a sorsot, a túlélésre való képességet. Mindezt a saját genetikai, örökíteni szándékozott anyag védelmében.

A múlt század közepén élt magyar származású svájci pszichológus, Szondi Lipót vezette be a sorsanalízis fogalmát és módszerét munkáiban. Az ember élete során többször választ, társat, barátokat, életformát, és ezeken keresztül betegségeit és életkilátásait is meghatározza. Ha generációkra visszamenőleg vizsgálunk egy családot, megfigyelhető, hogy a választások, sorsok jellege gyakran bizonyos mintákat követ. Vannak családok, ahol egymás után szívbetegségben halnak meg, van, ahol, mint egy átok, vonul végig a sikertelen párválasztás a nemzedékeken. Megint máshol a gyermeknemzés, utódlás ütközik nehézségekbe. Ebből adódott a következtetés, hogy ösztöneinket, melyek választásainkat befolyásolják, genetikusan örököljük. De honnan örököljük, mi határozza meg azt a „szemüveget”, amin keresztül a világot nézzük?  

A genetika egyik régi fontos kérdése az, hogy vajon csak a DNS kódol, küld üzeneteket a szervezet számára, vagy a szervezetből közvetített ingerek is hatnak a DNS-re? Ma már tudjuk, hogy a mód, ahogy a minket körülvevő világot befogadjuk, hatással van ránk. Ami az egyik embernek komoly stressz, azt a másik hétköznapi dologként éli meg. A környezet az agyunkon keresztül a fehérjeszintézisünkre hat. Fehérjéink minősége, összetétele határozza meg testünk működését, mivel a folyamatainkat irányító anyagok többsége fehérje. (hormonok, enzimek, stb.) A környezet a DNSünk úgynevezett regulációs fehérjéit alakítja, melyek a fehérjeszintézisben játszanak fontos szerepet. Lássunk erre egy példát:

Kutatások bizonyítják, hogy a stresszes anya méhében fejlődő magzatoknál gyakori egy bizonyos koponyafejlődési zavar.  Az anya testében keringő stresszhormon azt üzeni a magzatnak: menekülj!  Ezért az izommozgásokért felelős kisagy jobban fejlődik. Tehát az anya viszonya környezetéhez meghatározza a magzat fejlődését.

Az ember genetikai anyagát meghatározó kromoszómapár felét anyánktól, felét apánktól kapjuk. A családban, a történelmi múltban történtek a génekben mágneses lenyomatokként elraktározódnak. Tehát biogenetikai és pszichogenetikai állományunk mindkét család, sőt, tágabb értelemben az emberiség evolúciós örökségét tartalmazza. Itt nyer mélyebb értelmet a nézd meg az anyját, vedd el a lányát bölcsesség. Kiegészíthetnénk úgy, hogy nézd meg jövendőbelid szüleit, a nagyszüleit, a család történelmi, földrajzi környezetét, fogantatása idejét és körülményeit, és tapasztald meg bizonyos traumatípusokra adott válaszát. Mi a jellemző rá? Menekül? Támad? Mindent elvisel, netán kaméleonként alkalmazkodik stresszhelyzetekben?

A négyféle válasz normális esetben egyensúlyban van. Ha azonban valamelyik minta, vagy más kifejezéssel alkalmazkodási gesztus gyakorisága, időtartama egy inger hatására megnő, akkor ez az inger traumaként kódolódik és örökíthető. Nézzünk erre egy egyszerű példát. Miért reagál valaki epegörccsel egy hétköznapi ingerre, mint a baráti hátbavágás?

Erre lehet az a válasz, hogy nagymamáját, aki falun élt, a vita hevében nagypapa rendszeresen fenyegette: -Jaj, Julis, olyan buta vagy, mindjárt hátba váglak! Néha esetleg meg is tette. Nagymama 14 gyermeket nevelt, ezért nem ért rá különösebben a lelkével foglalkozni. De a „mindjárt hátba váglak” hatására testi tünetet produkált, rendszeresen szúrni kezdett az epéje.

Az unokát 40 évvel később valaki meglapogatja, és a kódolt trauma aktívvá válik, és megindul a hozzá kapcsolódó testi válasz is.

Mi magunk is gyártunk programokat. Olyan embereknél, ahol magzatkorban a félelem volt a meghatározó inger, gyakori felnőttkorban a pánikbetegség, vagy a leukémiára való hajlam. Félhetett az anya a gyerekvállalástól, vagy nem akarta a gyereket – ezek az ingerek a szervezet bonyolult információs rendszerén eljutnak a fejlődő magzatig, aki, főleg a sejtosztódás szakaszában, ennek megfelelően alakítja biokémiai folyamatait, fogadórendszerét.

Maga a születés élménye is lenyomatokat képez, és befolyást gyakorol a mindennapjainkra. Egy stresszhelyzet, egy lelki hatás, legyen akár jó, vagy rossz, kódolódik, és később akadályokat képez, vagy megváltoztathatja életfolyamataink természetes ritmusát. Hogyan tehetünk rendet tudatalattink információbankjában?

Önmagunk megismerése során eljutunk a tudatalattinkból származó élmények, érzések, gondolatok megtapasztalásáig. Sok módszer, mint pl. a családállítás is foglalkozik ezekkel az élményekkel, feldolgozásukkal. A tapasztalások kielemzése, az egyéni élmények és a családi örökség elemzése segít bennünket problémáink, betegségeink okainak feltárásában.  

Forrás: F.Galló Béla: A bennünk kódolt jövő


jan
06

lips.jpgVolt egy vicces kutatás arról, hogy nőkkel férfiak izzadt ruháit szagoltatták meg, és ki kellett választaniuk a számukra vonzó illatot. Érdekes, hogy általában nem a genetikailag nagyon közelálló típust választották, de a nagyon távoli is taszító volt. Miről szól ez valójában, evolúciós szinten? A kérdés, amit akár ebben az esetben, akár csókolózás közben feltesz egymásnak a két szervezet nagyon prózai: bébi, vajon hogy viszonyul a Te MHC-d az enyémhez? Persze lehangoló lenne megfogalmazni, hogy na gyere, csókolj meg, és nézzük, milyen a hisztokompatibilitási génkomplexed az enyémmel, azaz tökös, vagy gyenge immunrendszerű utódokat tudnánk együtt létrehozni? Mindenki rohanna, amerre lát. Pedig az immunrendszer szabályozásában résztvevő MHC egyik felét anyától, másikat apától örököljük, és minél változatosabb ez a minta, annál jobbal működik a rendszer. A fenti kísérlet másik tanulsága, hogy a fogamzásgátlót szedő nők orra gyakran rosszul választott. Ez pongyolán fogalmazva azért lehet, mert a fogamzásgátlóknál a szervezet hormonális álterhes állapotban van, szóval úgy érzi,egy kicsit késő már kiválasztani a megfelelő genetikájú partnert a szaporodásra.

Ezek a száraz tények. Hogy oldotta meg a természet bölcsessége, hogy ezt a nem egyszerű genetikai szűrési folyamatot az emberek szemmel láthatóan nagy kedvvel is űzzék? Úgy, hogy a mintavétel más kémiai hírvivőket is beindít. Az erek kitágulnak, és az agy jóval több oxigénhez jut, mint normális esetben. A légzés mélyebb, a pulzus gyorsabb lesz. A pupilla kitágul (vajon ezért csukjuk be a szemünket?), a nyelvünkön lévő kb. 10 000 ízlelőbimbó pedig gyűjti szorgosan az információkat. Tehát mind az öt érzékszervünk kommunikál az aggyal és a testtel. Ezek elérik az agykérgi érző mezőket, itt alakul ki a hő, érintés, fájdalom és még egy sor más érzés. 

A következő válasznál dől el, hogy vajon Jani jól csókol vagy nem jól csókol? Ha a válasz megfelelő hormonokat és ingerületátvivőket szór szét a testben, akkor repülsz. Ez főleg a dopamin nevű anyagnak köszönhető, amely a vágyakozásért is felelős. A szerelemhormon, az oxitocin is beindul. Írtam már régebben arról, hogy a csók hiánya mit okoz a házasságokban. A lényege az, hogy bármennyire veszekedhetsz valakivel, úgy egóból, agyból, a jó csók beindít egy nagyon erős tudati kontrolltól független kötődést.

A pasik itt még egy trükköt is bevetnek, a nyálukban egy csomó tesztoszteron van, ami a nőknél is vágyfokozó hatású...Tehát gyorsan át is adják, amint lehet. A nőknél a csók meg egy érzelmi és genetikai kompatibilitás teszt. Ha ez ok, akkor jöhet a tesztoszteron....

Egy rossz csók viszont kémiai káoszt okoz a szervezetben. Nem a repítő hormonokat, hanem a menekülős kortizol stresszhormont növeli. Tehát a csók nem más, mint a szervezet erős védővonala, nehogy véletlenül rossz partnert válasszunk. Érdemes komolyan venni!

Ahogy a témában szakértő Prince énekli:

"You don't have to be rich to be my girl. You don't have to be cool to rule my world. Ain't no particular sign I'm more compatible with. I just want your extra time and your ...Kiss."


 Forrás: Sheril Kirshenbaum:The Science of Kissing. 

 

 


nov
08

Az emberek párkapcsolati témában jellemzően három problémával keresnek segítséget. Az első, hogy szeretnek valakit, és szeretnék, ha az viszonozná az érzéseiket. A második, hogy szerettek valakit valaha, de ez elmúlt, és újra szeretni akarják (ez a házasságokra jellemző). A harmadik, hogy rájöttek, hogy a másik nem viszonozza az érzéseiket, és ki akarják verni a fejükből. Azt szeretnék, ha a terapeuta nyomna egy format C-t az adott területen az agyukban. A probléma ezeknél csak az, hogy talán egyetlen olyan dolog maradt az életben, amit nem tudunk mesterségesen befolyásolni, és ez a szeretet mértéke és minősége..

Jorge Bucay - A találkozás útjaA gondolatot Jorge Bucay új könyve, a Találkozás útja ihlette. Mielőtt sorra vennénk a három problémát, pár szó a szeretetről. A belső világunk egy kép, melyet az érzékeink segítségével alakítunk ki. Egyéni, és csak ránk jellemző. Szóval ahogy én látlak téged, az egyedi, és esetleg semmi köze ahhoz amit te gondolsz magadról. Az, hogy szeretlek, azt jelenti, hogy foglalkozom veled, fontos vagy nekem, hagyom, hogy az érzéseim működjenek. Ezt te észreveheted, elfogadhatod, elutasíthatod, figyelmen kívül hagyhatod, de ez nem változtat azon a minőségen ahogy én érzek. Szeretni csak egyféleképpen tudunk, a magunk módján. A szeretet kimutatása jelenthet teljesen mást neked és nekem, eltérő lehet a szeretetnyelvünk, és állhat fent köztünk teljes félreértés úgy, hogy egyikünk sem téved a lényeget illetően. Minden embert, akit szeretünk, csak a saját módunkon szerethetjük, a minőségtől függ a szeretet kifejezésmódja, ami más az anyám, a gyerekem, a szerelmem esetén. A szeretetnél az intenzitás változhat. Tudunk pislákolni, lángolni és annyira szeretni, hogy már valaki puszta léte is öröm számunkra.

A zavar és a félreértés egyik gyakori oka, hogy a szeretet mércéjének magunkat állítjuk be. Azaz összemérjük, mit teszünk mi a másikért, és ő mit tesz értünk. Pedig a másik nem úgy szeret engem, ahogy én őt, és nem is úgy, ahogy én akarom, hanem a maga módján. Schopenhauer mondta: az ember tehet, amit akar, de nem akarhat úgy, ahogy tetszik. Ha valaki pontosan úgy szeretne, ahogy én akarom, akkor nem külön ember lenne, hanem az én folytatásom. A másik véglet az az ember, aki azért nem veszi észre a másik iránta való közönyét, mert a hiúságát sérti. "Hogyhogy nem szeretsz, amikor annyira csodálatos, megismételhetetlen vagyok, és mit meg nem teszek érted? " Pedig az igazság az, hogy engem éppolyan könnyű nem szeretni, mint bárki mást. A szeretet sem a tevékenységünktől, sem a döntéseinktől nem függ - egyszerűen van. Vagy van, vagy nincs. Ha valaki nem szeret, akkor sem fog, ha az életemet áldozom érte, kiválthatom a sajnálatát, háláját, megvetését, de a szeretetét nem, mert az benne van, és nem attól függ, hogy én mire vagyok képes. Kimondhatjuk, hogy ebben a világban a szeretet az egyetlen hiteles mértékegység.

Ezért nem működik az sem, ha valaki azért keres segítséget, hogy jobban szeressen egy embert, mert akkor minden könnyebb lenne az életében. A szeretet nem egy belső adagoló csap, amit elfordítunk. Ezért a párkapcsolati problémák olyan megoldása, hogy csakazértisszeretnifogom - csapda. Nem tudunk saját magunk nélkül élni. Ide még egy gondolat Bucay könyvéből: az egyetlen elfogadható indok, hogy ágyba bújjunk valakivel az, hogy vágyunk rá, hogy ágyba bújjunk vele.

A szeretném kiverni a fejemből kérdésre ugyanez a válasz - reménykedni lehet, hogy az érzés intenzitása idővel csökken. Szerethetem a másikat úgy, hogy nem szeret engem? Hát persze. Fontos, hogy akkor ezt ne manipulációra fordítsam, hogy a bűntudatán vagy a traumáin keresztül magamhoz kössem mégis. Mert nem meghalni kell a másikért, hanem együtt élvezni az életet.

Senki sem tudja a másiknak bizonyítani a szeretetét, mert ugye mindenki annak hisz, amit maga lát, és nem a másik embernek. :-)  Az emberi kapcsolatokban nem az a fontos, hogy kimondom- e neked, hogy szeretlek, és az sem, hogy kimutatom -e. Mondjuk elragadtatott tekintettel nézlek, miközben együgyűnek látszom. Az a fontos, hogy te szeretve érzed-e magad, vagy sem. Ezért a legjobb válasz, ha valaki azt mondja, hogy szeretlek, a következő:

-Tudom. Akkor a másik tudni fogja, hogy szeretve érzem magam, és mindketten rettentő elégedettek leszünk.


júl
20

   

androgün.jpg

A cikksorozatban dr. Agócs Gabriella pszichiáterrel és férfi beszélgetőtársával (B. O.) boncolgatjuk a témát, két szemszögből……

H.M: A férfiak nőiesedése kapcsolatba hozható azzal, hogy sok nő egyedül neveli a fiát?

A.G.: Van egy mondás: az anyák fiúkat nevelnek, az apák férfit.

A női védő, óvó gondoskodó, hierarchia mentes viszonyulás nem tudja felkészíteni a gyermeket azokra a feladatokra, amik a férfi társadalomban való harcokban lényegesek. Fontos tehát, hogy legyen az apa távollétében is olyan kapcsolata a fiúgyermeknek, ahonnan a „férfi kódokat” beépítheti.

B.O.: Pontosan.

A ma társadalmában, egy felnövekvő fiú/kamasz a legritkábban élheti ezt meg, szívhatja magába a családból. Amit megkap, azt könyvekben leli meg, vagy a TV-ben, filmeken, interneten, de nem a leghétköznapibb pillanatokban, hanem mesterségesen, talmi módon, radírozottan, paneleken keresztül, szóvirágokban.  Személyes élmény, vagy jelenlét nélkül.

H.M: Hogyan lehet az egyszerű viselkedési mintákat tudatosan manipulálni?

B.O: Ilyenek: divat, sport, politika, művészet, erotika, emberi kapcsolatok. Hogyan erodálhatók azok a minták benned, bennem? Vagy, hogyan alakíthatók? És amikor változás megy végbe benned, mi váltja azt ki?  

H.M: Érdekes, amit mondtál. Ragadjunk ki egy dolgot, mit okoz a szexualitás túlzott előtérbe kerülése, a teljesítményközpontúság (multiorgazmusos pár, stb.)?

A. G.: A szexuális viselkedés társadalmi kontrollja csökken.

Ez a születésszabályozás egyre gyakrabban alkalmazott eszközévé vált. A szexualitás, mint cél, először túlpörgéshez, később kiégéshez vezet: érdektelenség jelenhet meg, megszűnik a valódi érdeklődés, a valódi vágy, majd aszexualitás következik.

B.O.: Teljesen egyetértek.

A szexualitásra ma a túlpörgés a jó szó. A fő cél az, hogy ne jelentsen „élményt”, amikor kibontod a szerelmed tárgyát a ruhájából, hanem csak egy aktus legyen…és kész. Ma már pénzt sem kell költened arra, hogy bármiféle szexuális élményhez juss. Ott a net…

A.G.: A divat változásai is hosszú ideig az unisex megjelenést támogatták.

Megjelent a csaknem a nőkkel azonos mennyiségű sminket vagy kozmetikumot használó metroszexuális férfi ideál, mely maga alá gyűrte a korábbi, erőt, dominanciát, felelősség vállalást sugározni tudó férfi képét.

A nők számára pedig Twiggyvel indult el az új korszak: a fiús, majd később a gyakorlatilag anorexiás női test divatja, amit tovább erősítettek a sokak számára elérhetetlen testet bemutató Barbie babák által közvetített minták. Mindezen változások nők milliói számára vezettek önbizalomhiányhoz, állandó fogyókúrához, vagyis végső soron az elérhetetlen test utáni folyamatos vágyakozáshoz. Így az igéző magabiztos szempárok helyett a fakó arcú, beesett szemű, önmagukban bizonytalan nők tömege jelent meg.

B.O.: A férfinak pedig ott az Armaniban feszítő, Rolexes, folyton borostás széparcú.

A ma férfija legyen okos, magas, sármos, úgy öltözzön, mint aki egy divatlapból lép ki, ápolja a körmeit, beszéljen három nyelven, legyen minimum két diplomája, olyan munkát végezzen, ahol természetes, hogy alap a jó céges autó és persze olyan havi fizetés, ami egy átlag magyarnak egy vagy két éves!

De vajon ki süti majd a kenyeret? Ki vezeti a traktort a földeken? Ki javítja meg a kazánt? Ki fektet a földbe vezetékeket? Ki sepri össze a szemetet? A férfiideál biztos nem! De aki mégis ezt teszi, ő másod-, harmadrangú vagy értéktelen férfi? Spártai esetben Taigetoszra való?

HM: Mi az, ami segíthet begyógyítani a férfi és a női sebeket?

A.G.:  Az egészséges férfi és női minták megjelenéséhez újra ki kell alakulnia mindkét pólus részéről a másik másságának elfogadása, tisztelete.

B.O.: Így igaz!

A férfinak be kell fogadnia, meg kell értenie a nőt, és fordítva.  Viszont nem fog akkor más történni, mint egy új teremtés… Lesz egy új Ádám, és egy új Éva… Vajon lesznek többiek, akik ezt végignézik, vagy…

A.G.:  A női út legfontosabb csapdái és a gyógyulás lehetőségei szerintem:

Ragaszkodás az illuzórikus férfi képhez

Fontos, hogy beazonosítsuk magunkban azt az idealizált férfi képet, aminek egyetlen valóságos férfi sem tud megfelelni. A képben sűrítve őrizhetünk valakit, aki a család rendszerünkből kirekesztődött és most nagyon hiányzik; őrizhetjük az anyaméhben elveszített ikertestvérünk lenyomatát és a vele átélt szeretet minőség iránti olthatatlan vágyat; lehet az édesapánk, az ő tulajdonságai (és szenvedései) iránti hűségünk okán. Bárhonnan is származik ez a kép önismereti folyamattal feltárható az eredete, és bármekkora árat is kell fizetnünk az elengedéséért, az élet bőségesen kárpótol mindezért: megérkezhetünk a saját életünk itt- és- mostjába és átélhetjük a valódi élet, a valódi kapcsolat, a valódi érintés perzselését, varázsát. Vágjunk bele bátran!

Azonosulás az animusszal

Főként a spirituális úton járók – és úgy általában az értelmiségi nők- nagy csapdája, amikor a lelkük mélyén lakó férfi archetípussal találkozva azonosulnak (unk) azzal. Jung „fallikus nőnek” nevezte ezt az állapotot (szépen mondhatjuk amazonnak is). Jellemzője az az élmény, amikor nő létünkre a racionalitás, a harsány kiállás, a kiáradás, a harc, a metsző logika mentén igyekszünk részt venni a kapcsolatainkban, szemben a befogadó, csöndes női minőségünkkel. Ez az állapot az archetipikus energetika révén plusz erővel láthat el minket, ami a teherbírásunk növekedéséhez, a hatalom élményének megtapasztalásához vezethet. Mindkét minőség olyan, amit nagyon nehéz elengedni. Erre mondja azt Hellinger: „ A nő akkor tud nő lenni egy kapcsolatban, ha lemond magában a férfiről és engedi, hogy az így támadt űrt valaki –egy férfi- kívülről töltse be”. A mélyebb rétegeink bejárását azonban akadályozza, végső soron tehát a spirituális fejlődés gátjává is válik ezzel az erővel való azonosulásunk, amellett persze, hogy messzire iszkolnak mellőlünk a férfiak. A továbbfejlődéshez az archetipikus mélységekben rejtőző női mintákat hívhatjuk, így erőnket tovább sokszorozva mégis a mindennapi életben a női életfeladatainkat felvállalva élhetünk.

Az anya és a szexuálisan aktív női oldal szétválasztódása

A keresztény kultúrkör számára erősen szétválasztott, a jó és a rossz mentén polarizáltan jelenik meg az anya és a szexualitását örömmel átélő nő képe. A mi generációnk nagy lehetősége, hogy integrálja magában ezt a két féle minőséget, nem engedve egyik számára sem – a sokszor eltúlzott- egyoldalú megmutatkozást.

A párkapcsolattól várt biztonság

Csapda az is, ha a párkapcsolatunkban túlhangsúlyozzuk a biztonság fontosságát. Minden nő számára a biztonságnak az eredeti családból kell érkeznie. Ha onnan nem érkezik, akkor meg kell találni a blokkot és fel kell oldani az energia áramlását akadályozó tényezőket. Ez nem a párkapcsolat feladata! A párkapcsolat olyan, mint a tánc. Csupa rejtély, csupa izgalom. Csak akkor tudjuk önfeledten járni a „táncot”, ha élvezni tudjuk a benne rejlő kalandot.

A nő számára nagyon fontos, hogy felismerje és védelmezze a saját biológiai ritmusát

Míg a férfit a szexualitás egy folyamatos, állandó szintű nyomás alatt tartja, a női működés ciklikus. Mivel ez erősen determinált, nem tud a nő más lenni. Ha azonban nem igazodik a saját ritmusához, hanem enged a férfi nyomásának, létrejön a „rossz szex” tapasztalata (egy ismerősöm mondta: Az aminek a végén jól elfáradunk, és nem értjük, mire volt ez jó…) Ez pedig a szexualitás nyűggé válásához, kiüresedéséhez vezet. Mindkét fél akkor nyerheti a legtöbbet, ha alkalmazkodik a nő ritmusához.

Úgy vélem, az archetipikus női minőséget önmaga mélységeiben megélő, anyai és szexuális szerepeiben integrált, az illúziók helyett a valóságos kapcsolatokra figyelő, a táncát önfeledten járó, a saját öröm perceit maximálisan kitöltő nő magabiztossága vonzó, környezetében öröm és harmónia terem. Mellette helyére találhat a férfi.

Nőként mire vágyunk a férfiaktól: ha már megérkeztünk a saját egyensúlyunkba, semmi többre: legyenek velünk férfiak, legyenek bátrak és önfeledtek a „táncban”. Minden más igény/ követelés annak a tükre, hogy kibillentek vagyunk a fönti lehetőségek valamelyikében.

A férfiút legfontosabb csapdái és a gyógyulás lehetőségei:

A férfiak számára is mély kötést jelenthet a családrendszerből hiányzó ős, apa, nagyapa, dédapa

 A nehéz történeti örökség feldolgozására és a fájdalmas minták lezárulásának elősegítésére a legfontosabb eszköz a megemlékezés. Ha ennek a rituálénak kellő tere van, az ősök fájdalmaiból áldás fakad.

Mivel a férfi energetikailag plusz, a nő mínusz, nagyon fontos, hogy a férfi megvédje a saját energiáit

Ehhez időről időre férfi közösségben, férfi tevékenységekben kell részt vennie. Ha erről lemond, előbb-utóbb „papuccsá” válik, vagyis a polaritás közötte és párja között jelentősen csökken.  A barátokkal – bármilyen tevékenységgel –együtt töltött idő helyreállítja az egyensúlyt és ez által segít stabilizálni a kapcsolatot.

A férfi erős kötést élhet meg édesanyja iránt, ez olykor gátolhatja az új család megalapításában

Olykor két tűz között őrlődik, nem tudja, kinek adjon igazat. A gyógyulás csak onnan várható, ha meri átvágni a lelki köldökzsinórt édesanyjával, bízva abban, hogy az anya szerep megszűntével, annak meggyászolása után édesanyja a saját életfeladataira, új hobbijára bukkanva boldog életet élhet. (akkor is, ha eleinte ez nem így tűnik). Ez a mozzanat lényeges eleme annak, hogy a férfi, mint családfő jelen legyen új családjában.

Bénító aggodalom a nőnek okozott fájdalom miatt

A szülés egy fázisában az anya fájdalmakat élhet át. Ennek túlhangsúlyozása bűntudatot ébreszthet a férfiben, ami miatt igyekszik elkerülni, hogy fájdalmat okozzon később a partnerének. Ennek több következménye is van. A szexualitás egy adott szakaszában blokkok jelentkezhetnek. A női „önfeladást” megelőző játék része, hogy a nő „szkanderre” hívja a férfit. Ennek a kihívásnak épp az acélja, hogy a nő meggyőződjön a férfi erejéről, hogy ennek a megtapasztalt, felkorbácsolt erőnek megadhassa magát. Ha egy férfi fél a fájdalom okozásától, nem tud saját erejének megfelelően résztvenni ebben a „küzdelemben”. A születési folyamat feldolgozásán túl nagyon fontos elfogadnia a férfinek, hogy a nő „sebzése” (ld. Szüzesség elvétele) természetes része a férfi-női történéseknek.

A férfi, aki tiszteli őseit, és gyakorta megemlékezik Róluk; akinek sikerült elválasztódnia eredeti családjától, és megérkeznie alapított családja családfői szerepébe; aki vállalja a küzdelmet és a „győzelmet” (nem a legyőzést) a szerelem harcban; aki megvédi férfi energiáit és szükség esetén férfi társaival újra építi férfi minőségét, az örömét leli családjában és kellő ereje van a felmerülő nehézségek megoldásának levezénylésében

B.O.: A férfi, ha családban nő fel, mintákat kap innen is, onnan is. Érzi és beépíti magába ezeket. Ha ezek egyensúlya felborul, vagy túlsúlyba kerül, bajban van. A minták eltorzulnak, a segítség egyirányúvá válik, a személyiség rosszul fejlődik, vagy megreked.

Fontosak a szexuális bevésődések. A férfi éppúgy hordozza azt az élményt (első szexuális együttlét), mint a nő. Nőideálja éppúgy fejlődik, alakul, mint a nő férfiideálja.

Épp úgy fontosak a férfi-férfi kapcsolatok, viták, veszekedések, vagy épp verekedések, mint a férfi-nő kapcsolatok egy fejlődő férfi életében. 

H.M: Hogy ismerhetjük fel, hogy a szerepekkel bajban vagyunk? Milyen egy kibillent állapot nőnél, és milyen a férfiaknál?

A.G.: Úgy vélem mindkét félnél egyformán jelentkezik: képtelenné válik tartós elköteleződésre, érzelmi bevonódásra, nehezére esik a kapcsolat örömeit megélni vagy egyáltalában kapcsolatot létesíteni.

B.O.: Egyetértek.

H.M: Mit várhatunk egymástól egy párkapcsolatban, és min érdemes „dolgozni”?

A.G.: Ha viccesen akarok fogalmazni: senki sem tud olyan jól kihozni a sodrunkból, mint a párunk.

Mivel a partnerünk a tükrünk, így a vele való kapcsolatunk folytonos szembesülési lehetőség mindazzal, amit még nem oldottunk meg magunkban. Tehát minden fölmerülő probléma, nehézség   - bármennyire is a partnerünket látjuk ludasnak benne- nem jönne létre, ha valamilyen blokk miatt magunk nem akadályoznánk a megoldódását. A párkapcsolat egy remek lehetőség arra, hogy együtt ússzunk a fény felé és egymáson keresztül megtapasztalhassuk a teremtő férfi és női arcát is.

B.O.: No erre bármit lehet írni! Bármit…

A hangsúly, talán tényleg azon kell legyen, hogy „mit VÁRHATUNK”?

Feltételes módban, és készüljünk fel arra is, hogy nem az lesz.

Vajon, a szakítás az, ami a megoldást hozza? A válás? Vagy inkább vállaljuk a harcot? Hm?

Nem, erre nincs jó válasz. Erre mindenkinek önmagában kell felelnie, ez nem egyetemes igazság.

Dolgozni mindig érdemes egy kapcsolatban, egy kapcsolatért. Viszont sokszor érünk el ahhoz a határvonalhoz, amikor elgondolkodunk: van innen tovább közös út? Nos, akkor van, ha ezt a kérdést nem önmagunkban hordozzuk, nem önmagunknak felelünk, hanem közösen.

H.M: Meddig tart a közös út?

A.G.:  Minden kapcsolat egy alap tőkével indul - mondja Hellinger- az érzelmek, a szeretet egyre bővülő forgalmával ez a tőke növekszik.

Aztán elér egy csúcsponthoz, amikor az egyik félnek már nem áll módjában többet adni. Itt hosszan el lehet időzni. Ha beindul a negatív energiák cseréje, egy idő után elfogy a kapcsolat tőkéje, a lélek kivonódik. Közönyössé válik a másik.

A közönybe való megérkezés pillanata az, amikor már nincs mit tenni. A kapcsolat véget ért.

B.O.: Akármeddig…

Amíg tart: engedd be, fogadd el, élvezd.

Ha vége van, ha vége kell, hogy legyen: engedd el. Szeretettel, békességben.

 

 


ápr
12

fiús nő.jpgMiért férfiasak a nők és nőiesek a férfiak? Miért borulnak fel a hagyományos szerepek? Talán az androgün állapot felé közelítünk, és egyensúlyba kerül a női és férfi minőség bennünk? Vagy ennek hormonális, evolúciós, történelmi, környezeti okai vannak? A cikksorozatban dr. Agócs Gabriella pszichiáterrel és férfi beszélgetőtársával (B. O.) boncolgatjuk a témát, két szemszögből……

HM: A családállításokon résztvevők nagy részének, főleg a nőknek  párkapcsolati jellegű a problémája, amit meg szeretne oldani. Mit gondolsz erről?

 A.G.: Elgondolkodtató, a mindennapok egyik legnagyobb kihívását jelentő kérdés: hogyan vagyok, mint nő, hogyan működik, avagy nem működik a párkapcsolatom.

Az a fantáziám, hogy mindazok a rémek és szörnyek, amelyek a régi ember fantáziájában a külvilágba vetültek, a ma embere számára a párkapcsolatban, annak örvényléseiben jelennek meg. Régi mondás, hogy minden párkapcsolat tanít. De miért van az, hogy két ember, akik barátként jól megértik egymást, furcsa változáson esnek át, amikor párkapcsolatot kezdenek?  Mi történik, miért történik? Azt érzem, csak úgy válhat teljessé a kép, ha mindkét oldal, férfi is nő is kifejtheti az álláspontját.

H.M.: OK. Akkor kezdjük. Nőies férfiak, férfias nők. Átalakulnak a szerepek. Hogy látjátok Ti ezt a folyamatot? Gyakorlati okai vannak, vagy a rendszer, a minket körülvevő energiák változnak? Milyen sebeket hoznak a nők, és milyeneket a férfiak a közös múltból?

B.O.: Nem semmi kérdés ez, és ha hiszed, ha nem: sokat gondolkodtam ezen! Jó ideje úgy látom, hogy a férfiak elnőiesedése, vagy a nők elférfiasodása olyan kérdés, ami fontos is, nem is.

Azok az ősi gének, amelyek determinálnak egy férfit férfinak, és egy nőt nőnek, azok az ősi gének nem szolgálnak más célt, csak azt: túléld! Másképp kell erre reagálnia egy férfinak és másképp egy nőnek. Ösztön? Sok szavunk van erre, de legyen ez a fő irány: ösztön.  

Mikor kezdődött a férfiak elnőiesedése és a nők férfiasodása?

Szerintem a kommunikáció kezdetén!

Az első szerelmi vallomásnál, ami nem feltétlenül volt beszéd, talán csak egy „más hang”, egy más mozdulat. A férfi dolga elsődlegesen az volt, hogy megtermékenyítsen és védelmezzen. Ezért morfológiailag teljesen különböző jegyeket vett fel, mint a nő. Erőteljesebb izomzat, csontozat, kisebb csípő, szélesebb váll, a mellek átalakulnak, de a mellbimbó megmarad (?), szőrzet fennmarad, markánsabb fej (kicsit beugrik a neandervölgyi genom…).

Ahogy fejlődött a kommunikáció férfi és nő között, úgy nőtt az igény arra is, hogy ne csak a testi erő döntse el egy férfi átörökítési képességét (alfa hím), hanem az is, hogyan tudja elvarázsolni, megszerezni, becserkészni a potenciális nőstényt, hogy végül megtermékenyíthesse.  Az értelmes hímnek fel kellett vennie olyan női tulajdonságokat, ami rá nem jellemző: meg kellett tanulnia például ilyeneket: illat, szépség, külső, ruházat, tisztaság, harmónia, szeretet, lélek…stb. Nem csak beépítenie kellett ezeket a szótárába, de használnia is, ezek nélkül már nem lehetett sikeres férfi, csak egy férfi.

Vélhetően itt indult el a nő is abba az irányba, hogy férfivé váljon, mert érezte, érzékelte, hogy a férfi változik. A nő ekkor húzott magára férfias dolgokat. Nem csak gyereket szült, szoptatott, magokat gyűjtögetett, hanem szerszámokat készített, fegyvert fogott, védelmezett (amazon). Később a törzsi háborúk során családfővé vált, megtartóvá, uralkodóvá, mert a férfiak zöme elveszett egy-egy csatában, háborúban. Neki kellett a géneket, az útmutatásokat, ősi tanokat továbbvinni, neki kellett immár erősnek lenni. Meg kellett tanulnia, nem csak erősnek lenni, de intrikusnak is. Biztosítania kellett nem csak a saját létét, hanem családjáét, törzséét, népéét, és ezt sokszor úgy oldhatta meg, ha „ágyas” lett, „szerető”, de nem hitves. Ő csak a magot fogadta be, de az igazi cél a belső genom óvása, önmaga reprodukciója.

Ezt a fura kettősséget örökítik tovább, és tovább, és kezd el örvényleni, keveredni a férfi a nőben, nőben a férfi. Ez pedig nem más, mint a világegyetem alaptörvénye: az entrópia. A szükséges energiaminimumra való törekvés. Nézőpont kérdése, hogy a  ki a meleg, ki a hideg, a lényeg a kiegyenlítődés. Ez alól a szabály alól az élőlények sem kivételek.  

A.G.: Az anyaközpontú társadalmak megszűntével a legtöbb vallási és társadalmi berendezkedés a nők elnyomásával, a nők tulajdonként való megjelenítésével, a női szexualitás, csáberő megbélyegzésével, bűnösként való megjelölésével óriási sebeket okozott a kollektív női tudatban.

Ma is aktívak azok a rendszerek, amelyek rítusaiban jelentős szerepe van a nők megcsonkításának fizikai, anyagi és egzisztenciális szinteken is.  Hellinger szerint a fejlettebb társadalmakban most óriási változások zajlanak: a női archetípusban fölhalmozott fájdalom és agresszió hatására egy kiegyenlítési folyamat lépett működésbe.

Bár még ma is elhangzanak a nők háttérbe szorítottságáról szóló gondolatok, valójában a női dominancia az élet sok területén megjelent, kasztrálva, olykor degradálva a férfi minőséget.

 Az elnőiesedett oktatásban a férfi tulajdonságok: a harc, a küzdelem nem kap megfelelő teret, kasztrálttá válik.  Csak nézzük meg, mi történik, ha a kis iskolás fiúk hierarchia harca verekedésbe torkollik: az energia kanalizálása helyett annak elfojtását tűzik ki célul a többnyire női pedagógusok. Csoda-e, ha a felnőttség küszöbét elérve hiába várjuk a fiatal férfitől a védelem, a megküzdés, a harc képességeit?

A munkahelyek jó részén a napi rendszeres, ugyanolyan erőfeszítést igénylő elvárások jellemzőek, amely női mintázat, szemben a férfi jellegű nagy erőbedobással, hosszabb ideig élvezhető nyereséggel járó, férfias típusú mintázattal. (Lásd.: gyűjtögetés/vadászat).

Mi történik a hierarchiában háttérbe szorított férfiakkal. Haragszanak a nőkre. Emellett túlkompenzálás képen, bizonyos területeken –tárgyak birtoklása, hobbik, káros szerhasználat- destruktív, az életcélokat nem szolgáló viselkedési minták jelennek meg.

Csatlakoznék még az előző gondolatodhoz. A háborúban odaveszett vagy testileg / lelkileg megnyomorított családfők.

Nem menjünk messzire az időben. A II. világháború óriási veszteségei, igazságtalanságai egész Európában mély lenyomatot hagytak. A csatákban odaveszett, még fájdalmasabb esetben eltűnt, avagy a politikai csatározásokban elhurcolt, majd gyakran odavesző vagy testi-lelki roncsként haza térő férfiak helye égő hiányként maradt az otthoniakkal. Legtöbbször a legidősebb fiú volt kénytelen odaállni az anya mellé a túlélés érdekében. Az anya mellé állt fiú már nem tudott a felesége mellé is állni, hisz a tudattalan elköteleződést nem tudta visszavonni, így –mint amikor félregombolunk egy kabátot- 3-4 generáció óta a férfiak egy része kötésben van az édesanyja felé, és nem tud megérkezni a saját generációjához. Ennek traumatizáló hatása van a ma élőkre: a hűségre, a felelősségvállalásra való képtelenség, a párkapcsolat „használói szintre” történő degradálása megkeményítette a nőket. „Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten” – sóhajtanak a gyermekek felnevelésének gondjával magukra maradt, álmaikban csalódott nők. Olykor már nem is tesznek kísérletet az érzelmeken alapuló kapcsolatra: ők maguk is –integrálva a férfiaktól látott mintát- „fogyasztókká” válnak.

Ez a minta önmagától nem tud oldódni, csak tudatos munka árán. Épp ezért elkeserítő, hogy a férfiak milyen kis arányban képviseltetik magukat az önismerettel foglalkozó kurzusokon vagy éppen a családállításokon. Feltehetően még ez is a tudattalanul vállalt „hűség és önfeláldozás” része.

B.O.: Önismeret, családállítás? Egy férfinak, a „lelketlennek”, akinek az ERŐ, a hím dominancia jutott, nem frusztráló-e ebben részt venni? Nem olyan morzsa-e, amit le akar seperni magáról? Nem olyan bélyeggé válik-e számára, ami ciki?

A ma férfijának szerintem mindenképp. Annak nem, akit már kasztrált a társadalom, és annak sem, aki átesett egyfajta meditációs spirálon.  Amit állítasz, annak egy nagy buktatója van: ha a férfinép elvesztése ekkora erővel hatna a társadalom későbbi szakaszában élőkre, nos…már ki kellett volna halnunk, vagy a férfinak és nőnek teljesen nemet kellett volna cserélnie. Esetleg már meg is történt ez? Mint a föld mágnesen pólusai? Hiszen volt a földön több tömeges kihalás, amikor a női, vagy a férfi lélek akár teljesen meg is semmisülhetett? Amikor elveszett a minta, az ősi minta, és újat kellett építeni?

 A távolban, amikor az egyedszám nem milliárdokban volt mérhető, egy-egy vesztett csatából nem jött haza egyetlen férfi sem. Az utódokra, akik otthon várták szeretteiket reszketve, ez a változás, az adaptáció kényszerét hozta.  Benyomtak egy gombot. És változunk….változol. Te is…én is…mindenki…! Hogy ez mára irányított folyamattá vált, amivel az egyensúlyt fent lehet tartani? Erről a folytatásban……

 

 

 


dec
27

Pál Feri:  A szorongástól az önbecsülésig c. könyvét kaptam karácsonyra (anyámtól ), ahol meglepő módon a kedvenc hasonlatomat használja két ember együttélésére. A körök, melyek metszik egymást. Pár gondolatot vennék elő a könyvből, kicsit továbbfűzve…..

A hűség

A hűség merev fogalomnak tűnik. Pedig a lényege a változás, a rugalmasság. Tudjak úgy változni, hogy kapcsolataimat állandóvá tehessem, de tudjak változtatni rajtuk, ha kell, anélkül, hogy hűtlenné kéne válnom – önmagamhoz. Sok ember úgy akar hű lenni, hogy közben merevvé, rugalmatlanná válik, és mert ragaszkodik egy elképzeléshez, a világ elmegy mellette. Ilyenkor nem marad más, mint a görcsös múltban élés, kapaszkodás egy képbe, valakibe, aki egykor volt. Minél inkább fenn akarom tartani múltbéli önmagamat, annál inkább eltűnök a jelenből, és csak vegetálok. Ez magával hozza a múlandóság érzését és a vágyat valami boldogítóra. Ha tehát meg akarom menteni a múltamat, ideje elkezdeni a jelenben és a jövőben élni.

Az alkalmazkodás és a korlátozás

A párkapcsolat két körhöz hasonlít, melyeknek kisebb-nagyobb közös metszete van. Aki görcsösen fél a másik elvesztésétől, igyekszik a közös metszetet tágítani. Erőszakosan egymásra húzza a két kört, nem tudva, hogy a természetben csak igen ritkán adódik két, egymást teljesen fedő halmaz. Rá lehet húzni a saját egyéniségünket a másikéra, korlátokkal, kapcsokkal rögzíteni, de tudnunk kell, hogy a belső tartalom attól nem lesz más. És az össze nem illő részecskék kioltják, vagy esetleg taszíthatják is egymást, ami előbb utóbb robbanáshoz vezet. A megoldás: kezdjük el a saját körünket, ami személyiségünk szimbóluma, belülről növeszteni, fejleszteni. És egyszercsak magától, természetesen átér a másik körébe.

A sérelmek

A minden áron felejteni vágyás a kiengesztelődés hiányához vezet, a bosszúvágy rögzüléséhez. Ha tudatosan átélünk egy veszteséget, kudarcot, nem lépünk el vesztes önmagunktól (mindenki a győztes oldalán szeret lenni) akkor elérkezünk egyszer a „mélypont ünnepéig”, ahonnan csak felfelé van út. Ha egy kapcsolatban nem oldunk meg, nem tanulunk meg egy problémát, kihívást, hanem vagy elmenekülünk előle, vagy szőnyeg alá söpörjük, a probléma visszaköszön. Akár ugyanabban a kapcsolatban, akár egy másikban, ahová menekülünk. Minden kudarcunknak van egy ránk vonatkozó oldala, ami tanulnivalót hordoz magában. Senki nem csak áldozat. Akit, és amit erőszakkal igyekszünk távol tartani magunktól, az örökre a létünk része marad. És a tisztánlátás. A leggyötrőbb időszak hozhatja felszínre legtisztábban a legmélyebb vágyainkat.

A kapcsolat, mint börtön

Amikor próbálunk egy helyzetet megúszni, nem eljutni egy élményhez, amit meg kéne élnünk, vagy mert félünk tőle, vagy kényelmi szempontjaink erősebbek, megpróbálunk kompromisszumokat kötni, kiegyezni egy másik megoldással. Az életben rengeteg ilyen hamis menedéket építünk. Elkerülünk egy beszélgetést. Elfelejtünk bocsánatot kérni valakitől. A hamis menedék ideig-óráig véd, de aztán függővé válunk tőle és fejlődésünk gátjává válik.

Méltóság

Lehetünk olyan helyzetben, hogy a további sebektől félve egyszerűen nem tudunk megszólalni, magyarázatot kérni, felfedni az érzéseinket, mert úgy érezzük, nem tudjuk elviselni a megalázás, elutasítás esélyét. Pedig a fejlődés egyik kulcsa, hogy megszólaljunk, amikor nem megy. Aki veszíthet egy ilyen helyzetben, az csak lényünk egyik része, esetleg egy olyan, amiért nem is kár, ha magunk mögött hagyjuk.

A biztonsági párkapcsolat, mint önértékelési csapda

Akik gyerekkorukban nem kapnak elég szeretetet, és önbecsülésüknek nincs biztos alapja, megpróbálják magukat az életben biztonsággal kárpótolni. Azaz nem egy meghitt, egyenrangú, bizalmi kapcsolatot keresnek, hanem látványosat, anyagilag biztonságosat, sikereset. De aki ilyen társat választ, az kockáztatja, hogy ez a nagy, tehetséges, sikeres ember vele szemben is meg akarja őrizni a fölényét, azaz akarva-akaratlanul földbe fogja döngölni az egyébként is gyenge lábakon álló önbecsülését.  Ezért vagy ilyenkor megpróbálják a társat valamilyen érzelmi manipulációval papuccsá tenni – de így az elveszti az erejét, és már nem tud biztonságot adni,- vagy vesztesnek érzik magukat egy életen át. Ezt a típust a pszichológia sebzettségvezérelt embernek hívja.Ha behódol, pillanatnyi kényszerből vagy előnyökért, ott van mögötte a gondolat – lesz ez még másképp is! De igazából csak azt a gyönyörű pillanatot keresi, hogy kerülhet a másik fölé.

Megoldás – az reális önbecsülés

Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy meginduljunk egyszer tudatosan visszafelé életünkben, megélve az eltemetett, elfojtott traumákat. Segítség, ha arra gondolunk közben, ezeket azért temettem el, mert abban a helyzetben ez volt a túlélésem kulcsa. De nem akarok többé a traumáimon keresztül élni. A valódi önbecsülés alternatívája az énbecsülés. Megteremtésére számos divatos félmegoldás létezik manapság. Tanulok egy technikát, például, hogy minden reggel „pozitív megerősítésként” mondjam el a tükörbe, hogy szép vagyok, sikeres vagyok, király vagyok. Persze igazán nem hiszem el, de csillogó naggyá fújom a sebzett énemet, és aztán ezt ütköztetem a külvilággal. Az önbecsülés nem az aktuális énünk felnagyítása, hanem az önazonosság megteremtése. Ahol először a saját gyengéinkkel kell szembenézni.

 

Ajánlom a könyvet, olvassátok el!

 


okt
30

imagesCAL71IRM.jpgÉvekkel ezelőtt kerültek a kezembe Színia, azaz Bodnár Erika könyvei, mert gyermekrajz elemzésekhez rajzos szimbólumokról kerestem irodalmat.  ( Az öltözködés mágikus titkai) Ott gyönyörűen leírja a tulipán, rózsa, és az összes Jankovics Marcell: Magyar népmese sorozatból ismert szimbólum jelentését, hogy miért, milyen energetikai védelem miatt  hordtak ilyen alakú, színű és mintájú ruhát őseink, és hogy tényleg van reális oka annak, hogy utálom a halálfejes pólót a kamasz lányokon. De most nem erről írnék, akit érdekel, olvassa el a könyvet. Mindenesetre örömmel látom a matyó és kalocsai minták reneszánszát.

Az egyik könyvében, a „Boldogasszony nevében” címűben (mert eléggé rákattantam, és elolvastam majd mindet) olvastam egy akkor nekem elég rázósnak tűnő gondolatot a teremtő szexről.

A bevezető gondolat az volt, hogy Japánban magas pozícióban lévő cégvezető csak boldog családban élő ember (többnyire férfi ) lehet. Hogy miért? Mert tud teremteni. A hangsúly a boldogon….

Azt írta, hogy egy nő életében két szakasz van. A beavatás a gyerekszülés, ami után képes lesz igazán teremteni.  Ugye amikor a gyermek növekszik, anyagot materializál a test, elképesztő módon és sebességgel. Idézem, pontosan:

„A beavatás (azaz szülés) után az asszonyok teremtőképessége sokszorosára nő.

Minden gondolat, amit magukévá tesznek, megfogan a méhükben és anyaggá válik. Mai világunk is csak a női erő által jöhetett létre, ha tehát körülnézünk, látni fogjuk, milyen spirituális szinten vannak manapság az asszonyok. Elgondolkoztunk már, hogy a gyermeknemzésen kívül mire jó a szex?

Akármilyen hihetetlen, NEM örömszerzésre. Az öröm csak a mellékhatása.

A szex segítségével a gondolatokat anyaggá tudjuk sűríteni. A közösülés tetőpontján ugyanis megnyílik a tér-idő kapu, ami azt eredményezi, hogy az eddig gondolati dimenzióban létező tervek átkerülhetnek az anyagi dimenzióba, és elkezdődik a megvalósulásuk, anyaggá válásuk. A mellékhatásként megjelenő nagyszerű érzés a téridő-kapu megnyitásával jár, hiszen ilyenkor egy magasabb dimenzióval kerülünk összeköttetésbe. Nem véletlenül kérdezik ilyenkor: " Elmentél?"

Ez nálam - mivel igazi szkeptikus vagyok, aki vizsgálja a dolgokat elfogadás előtt, és nem dogmatikus, aki egy eszméhez ragaszkodik körömszakadtáig, mint a mostani un. szkeptikus mozgalmak - megmondom őszintén, kivágta a biztosítékot.

Mert a gondolat úgy folytatódik, hogy ha egy házasság jó, ott a szex a teremtő folyamat. És a férfiak a nőkkel tudnak teremteni, együtt. Mondjuk, eddig logikus. De azért, mégis, hogy így teremtjük meg az új lakást?  Akkor minden jól sikerült egyéjszakás kalandból lenne egy Porsche? Nem győzné a gyár….Nem értettem.

A könyv úgy folytatódott, hogy ha túl sokan használják a csatornát, amúgy mechanikusan, akkor rosszat is lehet vele lehívni. Mint a Csillagkapu filmben. Ez meg már a sci fi kategória…

Az egész kérdést eltettem a szimpatikus, de nem értem mappába.

És akkor jött Balogh Béla új könyve. Az elkezdődött…Ahol leírja, hogy mi kell a valóság létrehozásához. Gondolat, más néven isteni szikra, és érzelem, ami megadja a töltést. A fenti folyamat nagyon nem mindegy, milyen érzelemmel van aláfestve. Ha szerelemmel, akkor jót teremt. Nekem ez így kerek, de kérlek, fogjátok ezt fel eszmefuttatásnak, egy olvasmány kapcsán.

 

 

 

 


okt
17

Délután az iskolák előtt beindul a menetrend szerinti anyajáratok sokasága. Cipelik a gyerekeket edzésre, különórára, gyakran többet is egyszerre. Az anyaság szerepe a hétköznapokban amellett, hogy a világ egyik legteljesebb szeretetélménye, a mostani társadalmi sajátosságok és a hagyományos szerepek lazulása miatt néha frusztráló is lehet. Ennek oka elsősorban az, hogy bármennyire felelősségteljes, nehéz, és rengeteg időt kívánó tevékenység (még egy főállású anyának is), ritka érte az elismerés. Pedig ez egy kemény munka, amiért az ember nem kap fizetést sem. A gyereklogisztika megszervezése szerintem felér egy éves vállalati büdzsé elkészítésének nehézségével, és ezt tapasztalatból mondom.    

Nézzük, egy átlag kétgyerekes, kisiskolás gyerekeket gardírozó anya elfoglalt férj mellett mennyi időt tölt csak a gyerekekkel naponta (a takarítás-mosás-vasalás-bevásárlás nincs benne)!

Reggeli készülődés az iskolába, ébresztés, reggeli és uzsonnakészítés, vitaminok, táskapakolás, iskolába szállítás (ha közel van): 2 óra. Ha esetleg utána dolgozni indulsz, számolj még rá fél órát. Ha nem, akkor sem baj, ha Te is felöltözöl, főleg, ha bemégy az iskolába, nemcsak kidobod a gyereket. Ez a TALÁLKOZÁS a tanárral, hasznos, ha nem csövesnek nézel ki. ( Én már csúsztam árokba autóval havas úton télen úgy, hogy felül kabát, (mert az látszik) alul pizsamanadrág és papucs volt rajtam, mezítláb)

Stresszfaktorok: mit kell vinni ma az iskolába, különórára, tisztasági csomagba, gyümölcsnapra, mire kell borítékban kiszámolva pénzt küldeni, késés, utolsó pillanatban kiderülő felmérő vagy leckehiány, tornacucc, hangszer, kotta, forgalom, mobiltelefon, télen a sapka és a kesztyű, kiskamasz lányoknál az ellenőrzés, hogy ne egy kismajmot vigyünk magunkkal, hólapátolás, kokárdakeresés..

Délutáni különórák, ha mondjuk, járnak zenét tanulni és sportolni, és még nem engedjük őket egyedül közlekedni, iskolába menés a gyerekért, beszerzések (füzet, hegedűhúr, ajándék a tanító néni névnapjára, stb.): 3 óra

Stresszfaktorok: a különórák idejének beosztása úgy, hogy maradjon idő tanulni, a két gyerek egyszerre ne legyen két helyen, vagy ha igen, az egyik óráról érjünk át a másikra még hóesésben is. Az első hetekben a zenetanárok szobájában pankráció zajlik az időpontokért.

Otthoni leckeellenőrzés, gyakorlás, tablókészítés, last minute levélpréselés (ugye mindenki vasalt már levelet reggel 6.30-kor?), fürdés, napi élmények meghallgatása (ez a jó rész), szerelmes levelek elolvasása, üzenő és ellenőrző aláírás, tiszta ruha másnapra: 3 óra. Túléléshez fontos, hogy sok egyforma színű zokni legyen otthon!

Este bebújás valamelyik mellé, mert bánata van, vagy megverték, kiközösítették, szerelmes, dühös, tanácstalan stb., fél óra (ha nem alszol el)

Adjuk össze: ez úgy átlagban 8-9 óra naponta, úgy, hogy a gyerekek elvileg iskolába járnak, és nincsenek otthon. Persze megoldjuk, mert- mint ezt egy taxisofőr megfogalmazta nekem egyszer -a nők ugyan szar sofőrök, de szuper diszpécserek, mert olyan az agyuk, hogy több dologra is tudnak figyelni egyszerre, közben azért elvégezzük a főzés, rendrakás, bevásárlás nagy részét is, mert remekül lehet leckét kikérdezni, míg sül a csirke és bevásárolni szolfézsóra alatt. Mindenki tervez íróasztalt a gyerek szobájába, aztán rájön, hogy a konyhája kicsi.

Ritka az olyan anya, aki megengedheti magának, hogy ne dolgozzon, tehát a feladatok mellett, főleg, ha nincs mozgósítható nagyszülő, még egy pénzkereső munkát is el kell végezni, ahol nincsenek tekintettel arra, hogy a gyerek végighányta az éjszakát, és férfimércével mérik a teljesítményt. Ezért általában az egyéb feladatok átcsúsznak a hajnali és a késő esti órákba. Most már legalább napi 14-16 óránál tartunk. És közben a család rád támaszkodik érzelmileg. A gyerekek, a férj, amikor hazajön este, mindenki mosolyra vágyik, és mindenkinek Te főzöd a kamillateát, ha megfázott. (magadnak is).

Ugye ez lehetetlen? Pedig a nők többségének ez a napi valósága 30 és 45 év között. 

Legközelebb a lelki vetülettel foglalkozunk…..


okt
01

imagesCA5A8M34.jpgSokan azért nem mennek el terápiára, mert félnek, végleg megváltozik az életük. Ez a mostani írás arról szól, miért ne szégyelljünk segítséget kérni, és hol van az a pont, ahol már nincs magunkra rálátásunk.

Kezembe akadt megint Csernus: A Férfi című könyve, ahol egy érdekes gondolatot találtam az érintéshiány eredetéről, és ez a Csernus-féle fonal jó lesz bevezetésnek. A könyv azért tetszik, mert nem magas lóról íródott, hanem életszagú. Érződik rajta, hogy a megírt történetek nagy része saját, ami mindig hitelessé tesz a szememben egy szerzőt. És egy férfi, aki mer arról írni, hogy miért esendő, mint férfi, biztos olyan dolgokat vesz elő, ami sokak számára probléma.

Röviden. Egy átlag családban, szerető anya mellett szocializálódó kisfiú élete első pár évében tűri és élvezi a mama simogatását, puszijait, de lassan észreveszi, hogy apa ezt nem teszi. Nem simogat, nem puszilgat, esetleg néha belemarkol anya fenekébe.  És mivel apa az Isten, a kisfiú elkezdi másolni ezt a mintát. Fogja, és letörli a puszit az arcáról. Megszületik a kismacsó, aki azelőtt hagyja abba az érintéssel történő kommunikációt, mielőtt megtanulta volna. Ezért van, hogy a felnőtt férfiak nagy része tud ölelni, de nem tud simogatni. Azaz lehet, hogy jó szerető, akár érzelmi, akár technikai szempontból, de, tegyük fel, nem tud azzal a helyzettel mit kezdeni, ha hosszasan kell a kezedet szorongatnia. És Csernus szerint ez a hiány a kapcsolati problémák nagy részének alapja.

Miért írtam le ezt? Mert ez klasszikus példája annak, hogy valamire pofonegyszerű a megoldás, csak nem is tudatosul bennünk az igény rá, vagy nem látjuk a problémát.  Elolvassuk a gondolatot, és jön a jéé, tényleg……És utána tudatosan megpróbálunk változtatni ezen. Persze, ha vagyunk olyan viszonyban, hogy beszélgetünk otthon ilyesmiről. (Nem is sejtenénk, hányan nem. Inkább leélik az életüket öröm nélkül. Mert az ego mindenre talál magyarázatot, kibúvót.)

Ebben az esetben még nem mélylélekről beszélünk, hanem egy felismerésről, egy hiányról, ami egyszerűen korrigálható.  Ha a másik félben megvan a hajlandóság. Ha nincs, és mereven elzárkózik, akkor kell elkezdeni a dolog mögött mélyebb traumát keresni. Aki olvasta a családállításról szóló cikket, abban benne van, hogy a minket ért traumákat begyűjtjük a tudatalattinkba, ahol ezek, erősségüktől függően, mint mágnesek vonzzák magukhoz a helyzeteket, embereket. Ezek lehetnek családi, egyéni, de akár egy népre, országra jellemző traumaminták is. Azért nyomjuk ezt a lelkünk mélyebb rétegeibe, hogy ne kelljen a napi életünket a trauma alapján élni, mert belehalnánk. Nem gyászolhatunk egy életen át, például, vagy nem élhetjük át a nagyszülő háborús emlékeit napról napra. De érthetetlen, családban ismétlődő betegségeket produkálunk, esetleg egy káosz a párkapcsolatunk vagy a karrierünk, és nem tudjuk miért.

AZÉRT NEM TUDJUK, mert erre a rétegre önmagától senkinek sincs rálátása, ezért nevezi a pszichológia tudatalattinak, tudatttalannak, stb....

Rengeteg ember szenved, és nem fordul segítségért. Mert valahogy a köztudatban az van, hogy terapeutához a bolondok járnak….. Ha valaki elkezd magával „foglalkozni” általában azért teszi, mert a világ visszajelzése és az önmagáról kialakított képe ütközik egymással. De ritkán nyúlunk a mélybe, inkább elkezdünk közérzetjavító megoldásokat keresni, azaz saját személyiségünk külső rétegét összecsiszolni a világgal, vagy megtanulni, hogyan viseljük el kellemesebben a konfliktusokat. Eszközt keresni, a megoldás helyett. Adaptálódni. Ehhez egyesek az alkoholt, mások mondjuk, a meditációt választják.  Nem változtatom meg a családom problémáját, hanem adaptálódom a helyzethez, elviselem. Esetleg lélekben kicsekkolok, hasadt érzelmi életet kezdek élni.

Ha ehelyett az ember, amikor az élet feldobja a problémát, akár egy munkahelyi konfliktus, érzelmi megrázkódtatás, akár egy gyerekkel való gond, vagy egy betegség formájában, elmenne, és olyan helyen kérne segítséget, ahol a mélylélekben ragadt traumákkal tudnak foglalkozni, (pl. családállítás, transzlégzés, egyes pszichológiai irányok, pszichodráma, stb.)  megkapná azt, hogy olyan egyszerűen ráláthat az általa semmiképpen nem látható problémára, mint a fenti Csernus-gondolat kapcsán, és meg is oldhatja azt. A magyarázat néha itt is pofonegyszerű, és érdemesebb egy traumát családállításban vagy hipnózisban oldani, mint a következményeibe belerokkanni egy életen át.


sze
13

agocs_gabi.jpgInterjú dr. Agócs Gabriella pszichiáterrel

A terapeuta sokszor szembesül azzal a problémával, akár egy homeopátiás alkat kezelésekor is, hogy nehéz egy probléma hátterét feltárni, megmagyarázni. Meddig van rálátásunk saját életünkre, és mi az a zárt réteg  amit csak segítséggel tudunk feltárni? Miért van ez így?

A tudatunk mindig takarékos üzemmódban van. Mint a számítógépnél: minél több ablak van nyitva, annál lassúbb a gép, így az idegrendszerünk is inkább lezár bizonyos információkat az optimális működéséhez szükséges energiaszint megőrzése érdekében. A hely, ahol az adatok „elmentésre” kerülnek, a Freud által tudattalannak nevezett személyiségréteg. Az itt tárolt mintázatok, adatok, érzések bár közvetlenül nem hozzáférhetőek a tudat számára, az életünkre mégis nagy hatással lehetnek. Őrzik a mélybesüllyedés pillanatát energetikailag, érzelmileg, és mivel ez rendszerint fájdalommal járó érzelem volt, menekülünk, nehogy újra át kelljen élnünk azt. Sajnos azonban néha olyan erős ez a mélybe süllyedt mágnes, hogy kívülről hozzánk vonz helyzeteket, embereket, amelyek révén mégiscsak kénytelenek vagyunk szembenézni az adott, eltemetni vágyott érzelemmel, alakzattal. Egy ideig a külvilágot okoljuk nehézségeinkért, partnert váltunk, terapeutát cserélünk, és csak egy idő után kezdjük el mélyebben érteni a viccet:

 Bemondja a rádió:

 „Vigyázzanak, az autópályán, egy őrült a forgalommal szemben közlekedik. Sofőr: mi az, hogy egy, HÁT MIND” .

Nos, amikor elkezdünk gyanakodni, hogy esetleg valamilyen közünk lehet ahhoz, amilyen világot teremtettünk magunk köré, akkor váltunk mélységet a felületi, tüneti terápiás lehetőségektől a mélyebb-és egyre mélyebb- belső programok felé.

A kezdeti időszakban a terapeuta segíthet megmutatni a kliensnek a belső világa felé mutató jeleket, de mindig meg kell várnia, hogy a kliens járja meg az utat. Néha türelmünket veszítjük, elfog minket a „gyógyító düh”, pedig akár saját élményeink is lehetnek arról, hogy bizonyos fájdalmakkal milyen nehéz szembe nézni, akár egy életen át is halogatnánk. Legtöbbször csak akkor vágunk bele az átalakulás útjába, ha maradni már lehetetlen.

Mit mutat meg a családállítás, ha egy fizikai jellegű problémával kérünk segítséget?

A családállítás elsősorban a családdinamikai összefüggéseket mutatja meg. A testünkben hordozott információ segítségével fellelhetjük azon őseinket, akiknek a sorsába tudattalanul belekeveredtünk. A régebben élt ős traumáit, testi betegségeit is megjeleníthetjük a saját testünk betegségeivel. Néha a betegségek szimbolikusan utalnak ősünk érzelmi elakadásaira. Rendszerállítás segítségével a saját életünk traumái során leszakadt, tudattalanba száműzött lélekrészek integrálhatóakká válnak, és ami résztvesz az egységben, az meggyógyul.

Mire érdemes állítani? Csak a saját problémára, vagy esetleg komplett rendszereket is meg lehet nézni, feltárni az elakadások okait?

Témáját tekintve mindenre lehet állítani. Amire érdemes, mindig az, ami az itt és mostban kirajzolódik. Volt, hogy valaki a nőiségére akart állítani, de valami végtelen agresszió lengte körül. Itt az első téma mindenképp az agresszió volt, minden bizonnyal ez az általa hozott témában is blokkoló erő lehetett. Nagyon fontosnak érzem, hogy ne csak a kliens tudatával kössünk szerződést, hanem a mélybe süllyedt lélekrészek hangját és igényét is halljuk meg. Hiába szolgáljuk a tudat igényeit, a legtöbb elnyomott lélekrész számára ez már így is túl sok.

A családállítás tágabb rendszerek rejtett összefüggéseit is képes feltárni: munkahelyi kapcsolatok, a cégrészek egymáshoz való viszonya, a befektetések, egy vállalat, de akár egy nép sorsa, útjának elakadásai is feltérképezhetőek. És ha az információ megérkezett az már segít eligazodni a saját életünk szempontjából. Ne legyenek illúzióink a tekintetben, hogy a világszellemet irányíthatnánk. De választhatunk, hogy a folyó melyik sodrásával haladunk együtt, melyik az, ami épít minket.

Vannak családban ismétlődő sorsok, betegségek. Tudnál példákat mondani, hogy képzeljük el ezeket?

A genetikai örökségen túl az ősök megoldatlanságai is „átöröklődhetnek”. Az átöröklődés legfőbb oka, hogy olyan nagynak ítéljük a fájdalmukat vagy a velük történt igazságtalanságot, hogy a sorsukkal azonosulunk és nem a szívükből áradó szeretettel. Hellinger felismerése, hogy az áramló szeretet képes feloldani, elpárologtatni a programot, hogy új, a saját létünknek jobban megfelelő programra térhessünk át. Vannak családok, ahol szülés után a férfiak 4-5 generációra visszamenőleg elhagyják az asszonyokat. Láttam már, hogy generációk során keresztül meghalt az elsőszülött gyermek. Minta lehet a szülők halálának, betegségének időpontja, módja, amelyet ha szeretettel szemléljük Őket, náluk hagyhatunk. Hisz a tisztelet épp ezt jelenti: meghajlok az ősök sorsa előtt, rájuk hagyva a küzdelmeiket, betegségeiket, elismerve mind azt az értéket, ami ebből rájuk és mint örökös ránk származott. Így az átok áldássá válhat.

Te hiszel a terápiák szinergiájában. Hogy működik ez a gyakorlatban?

Úgy gondolom, hogy a mélybe, a labirintus járataiba nem csak egy út vezet. Mivel mélységeink alakzatai szeretnek megbújni az árnyékban, és minden módszernek megvan a saját érvényességi köre, különböző módszerek ötvözése segítheti a gyógyulási folyamatot.

Fontos egy elindított érzelmi folyamat segítése, követése is. Ebben a sokszor nem könnyű megélésben nagyon nagy szerepet kaphat a homeopátia.

A családállítás és a homeopátia is mint információs rendszer tekint az emberre. A szerek kiválasztásának segítő eszköze lehet a családállítás épp úgy, mint a családállítás során megjelenő alakzat, traumaminta oldására megfelelő szer található a homeopátiás palettán.

 

 

 

 


máj
04

Álltatok már csodálkozva néha, amikor egy kisgyerek egy szóval olyan morális igazságokat, törvényeket fogalmazott meg, amire filozófusok generációja sem volt képes? Vagy tökéletesen egyértelmű tényként kezelte, hogy melyik bolygón kik élnek, és a relativitás elmélete sem szorult magyarázatra. Erre mondják, indigó, vagy kristálygyerekek a maiak. Kedvenc 12 éves barátnőm, aki pap, vagy stand-up comedy előadó akar lenni, mert a kettő között nem lát lényeges különbséget, viszont vonzza a szereplés, ezt így fogalmazta meg, amikor böjt idején gyrost evett, lelkiismeretfurdalás nélkül:


Nézd, ha Isten elnézte azt a sok szart Hitlernek, gondolod, nekem nem nézi el ezt az egy gyrost?

Mondhatnánk, hogy pongyola felfogás, önigazolás, de amiről a kislány beszél, nem más, mint az abszolút igazságok változása, relatívvá válása az emberi tudat evolúciója során. Az apja lelkész, és szerintem jó lehet a családjukban.

Néha érzi magát az ember olyan helyzetben, mintha környezete nem hallaná, látná, értené, amit mond, bár ugyanarról beszélgetünk. Esetleg egy kapcsolatban, munkahelyen az információk nem mennek át, a kommunikáció lehetetlen, egymás érv és eszközrendszerei érthetetlenek. A problémára nagyon jó választ ad a spiráldinamika elve, amely az emberi elme, tudat evolúciós lépéseit foglalja színek sémájába. Az emberi értékrendek és világnézetek nyolcszintű fejlődéselméleti modellje, mely leírja, hogy az evolúció miként nyilvánul meg az egyén személyes életében, a társadalom, a közösség szintjén, mi motiválja a viselkedést az egyes szinteken. Hozzájárul ahhoz, hogy úgy kezeljük a konfliktusainkat, hogy közben tiszteletben tartjuk a résztvevők eltérő emberi természetét.

Ezt a rendszer egy színes spirálként modellezte, mely több tudati, életviteli szintet határoz meg. Ezeket történelmi korokhoz, struktúrákhoz is lehet kötni, érdekes, hogy a Földön most is majd mindegyik egyidőben jelen van. A rendszert más néven memetikának nevezik, és lényege az értékrendből fakadó világnézet. Fontos, hogy ez a sorrend nem jelent értéksorrendet.

 Az első, a bézs, az önfenntartás szintje. Amikor csak a szükségletek számítanak, a túlélés. Mondjuk egy természeti katasztrófa után, vagy egy hajléktalan életében. Bármelyikünk, egy komoly betegség közben. A következő a lila, a törzsi társadalmak rendszere, ahol áldozunk az isteneknek, féljük az ősök szellemét, és nincs egyéni külön érdek. Mágia, amulettek. A túlélés kulcsa a család, a horda. Ezután jön a piros, ahol a pozíciót harccal szerzem meg, a túlélés eszköze az önérvényesítés. A hódító háborúk ideje. Ahol az ellenséget megölöm, a feleségét megerőszakolom, hogy kódoljam a génjeimet és a félelmet. Pozitív vetülete az úttörés, a kalandvágy. A pirosat a kék követi, ahol a jó és a rossz abszolút fogalom, a morált diktálják, az istent félik, nem szeretik. Ahol jelenteni kell, fentről osztják a dicséretet és a szidást. Egy Felső Hatalom uralja és irányítja a létet (Isten, a vezetőség, az iskola stb.) Stabilitás, rend, engedelmesség, értelmes lét. Alá-fölérendeltség, szabályok, szerepek, konformizmus. Ez pl. a diktatórikus rendszerek struktúrája, ahol szüleink, és iskolás korunkban még a mi generációnk is szocializálódott. A mai japán társadalom mintája. A nagyvállalatok ideje, ami épp kezd felbomlani. Pozitív családi része a családi szigorú ünnepek, hagyományok sora. Ezt váltja a napjaink gazdasági életében szintén jelen lévő narancs, ahol a jelszó: mindent elérsz, amit akarsz, a központ az egyén, a lehetőségek korlátlanok. Stratégiázás, kreativitás, törtetés az anyagi érdekek mentén. Családban a rivalizálás, versengés, jó cuccok, tele frigó, plazma tv. Profit. Tudományos-racionális-ateista világnézet. Ennek elutasításából alakult ki a zöld mozgalmak már a Föld érdekeit és egymás boldogságát is figyelembe vevő szintje. Ez az a lépcső, ahol a hierarchia szerepét átveszi a kollektív érdek, tehát azért dolgozom, hogy mindenkinek jó legyen ez a környezetemben. Új elem, elég lényeges elem az önismeret. Megosztás, empátia, szeretet, harmónia, humanizmus. A legtöbb európai demokrácia „zöldül”. Munka szintjén a „tanuló” közösség, ahol már nincs szigorú hierarchia. Családban az egyéni érdekek tisztelete, függetlenség. (Véleményem szerint ez itt elég ritka. Talán a családi kapcsolatainkban éljük leginkább az archaikusabb, kék-piros formákat). Tudományban a kvantumfizika. Majd a sárga, az áramlás szintje, ahová az ember akkor ér, ha az ezalatt lévő szinteket integrálta magába. Kedvenc idézetem erre, barátnőmtől: a tízparancsolat annak kell, aki nem tudja magától. Mi jellemző itt? Függetlenség, magas önértékelés, rugalmasság, rendszerközti gondolkodás. A folyamatos változása a norma. Illeszkedem a rendszerhez, nem uralom. Holisztika. Akik a káoszban értelmes rendszert látnak.  A félelemnek itt már nincsen rendszerirányító szerepe. Elfogadom az összes szint létjogosultságét a rendszerben. Fő cél a nem ártás, a szinergia. És az utolsó szintet nem mesélem el, nézzétek meg a fenti filmet.

Mi a feladat? Létünk egyes elemeit néha külön szinten éljük. Mindenkiben van egy domináns szín, de egyvelegek vagyunk. Ez jó is lehet, rossz is. Kedves dolog, amikor egy narancs manager könnyes szemmel őrzi a családi hagyományokat kék szinten, mert ez a szeretet forrása, de apja előhívja belőle két perc alatt az ordítozós pirosat. De az is lehet, hogy párkapcsolatunk, a kék (jó-rossz, szabad-nem-szabad) szintjén van, vagy esetleg lejjebb, a piros, félelem, agresszió spirálkörében, közben dolgozunk egy piros nagy multinál, vagy narancs brókerek vagyunk, de szabadidőnkben meditációs tanfolyamokra járunk, és a szemetet szelektíven gyűjtjük. Vagy gondoljunk arra, miért nem igazán sikeres a lila törzsi kultúrából jövő kis cigánygyerek integrációja egy narancsszínű, de akár kék oktatásba? Vagy a párkapcsolatok miért abszolút igazságokra és félelemre, miért nem kölcsönös jólétre (jól-létre) épülnek? Egyszerűen, nem azért vagyok vele, mert félek tőle, vagy mert templomban esküdtünk, hanem mert jól működünk együtt, vagy egységet alkotunk. Az is természetes, hogy nem feltétlenül a lét minden szintjén. Itt lesz a legnehezebb túljutni az abszolút kategóriákon. Mi a jellemző? Esetleg együtt élhetünk valakivel, aki kreatív és zöld a társadalomban, de a családi mintát kék szülei beleégették, és ezekről a kérdésekről csak ebben a rendszerben tud beszélgetni. Mondjuk ökológus, de otthon csattan a pofon az egyes miatt. Ennek olyan variációja is létezik, hogy narancsok vagyunk együtt, de egyikünk továbblép, és a másik ijedtében lenyúl a piros (erőszakos) mintákhoz, csak mert nem érti a másikat, és ez a védekezési módszere. Nem értem, ezért támadom. A színek egyes életszakaszokkal is párosíthatók. A problémák megoldása jellemző arra, hogy melyik életszakaszban érte az embert sérülés.

A piros szint megfelelője az óvodáskor. A kéké a kisiskolás, a narancs 12 felett kezdődik. És ezek fölött a klasszikus lélektan nem kategorizált…..

 A korai zöld, társadalmak megváltására törekvő embereket gyakran lelőtték. Miért? Mert a piros szintű, vagy kék szintű társadalom egyszerűen nem fogta a jelrendszerét. Állt a fazon, beszélt a szeretetről, nem értettek belőle egy kukkot sem, valaki ideges lett, beugrott, hogy apukája, ha ideges volt, mindig jól eldöngette, és egyszerűen lelőtte az illetőt. Felfelé nem tudunk kommunikálni, lefelé igen. Ezért azt már értették, amikor mártírrá vált.

 Persze ez a rendszer, mint minden „tipizálás”, sémákon alakul. Nem is ez az érdekes benne, és nem is abszolút igazság, csak egy szamárvezető, hogy segítségével meg tudjuk határozni, problémáink hol gyökereznek, és ezeket miként lehet oldani. Pl. egy megfelelő homeopátiás alkati szer oldani tudja a kisóvódás korban kódolt félelmet, és ettől az önmegvalósítás szintjén vagy a párkapcsolatban feljebb tudunk lépni. Vagy egy Hellinger családállítás rendet rak a családból örökölt mintákban (ez ebben a háborús övezetben, ahol lakunk, rendkívül fontos, minden család cipel veszteséget) és merünk dinamikát vinni az életünkbe. Először a rendszer segít felfelé, aztán ez a folyamat egyre tudatosabbá válik. Egyéni szinten ez annyit is jelent, hogy konfliktushelyzetekben merjünk lépni, mert a rendszer akkor mozdul, ha űr keletkezik. Ezért a fejlődés kulcsa az egyéni problémák megoldása, és minden út egyedi is.

 És végül a dimenzióváltás. Lehet, hogy az a titka, hogy a személyes emberi fejlődés és a közös, kulturális értékeink fejlődése között szoros kapcsolat áll fenn. Ha személyes dimenziónkat sikerül minden szinten feljebb vinni, mondjuk emberi kapcsolatainkat, munkánkat zöld, vagy sárga szintre, logikus, hogy a világ is megérzi, nem? (Hangsúlyoznám, hogy zöld szinten élni nem azt jelenti hogy sárkunyhóban lakunk és magokat eszünk, hanem tudatosságot és haladást)

 Mit csináljunk 2012-ben? Let’s go with the flow……


ápr
21

Az alapok:

A test kb. 100 billió sejtből áll. Mindegyik tartalmazza a teljes emberi genomot (kb. 23 000 gén) Miért működnek mégis különböző funkciókban, feladattal a sejtek? Mert a gének egy része bekapcsolt, a másik kikapcsolt állapotban van. A gének a DNS (az örökítőanyag) részei, fehérjék előállítását irányítják a sejtben. A fehérjék a szervezet karmesterei. Hormonális,emésztési, idegi stb. folyamataink mind-mind fehérjéken keresztül történnek. Nem mindegy tehát, milyen minőségű fehérje másolódik egy génről…
Az epigenetika tudománya döntötte meg azt a régi feltételezést, hogy a genetikai minőség megváltoztathatatlan. Számos gén aktivitását befolyásolhatjuk, életvitelünkkel, szokásainkkal, élményeinkkel ki-be kapcsoljuk őket, sőt, ezt az állapotot örökítjük is. Így nagyon nem mindegy, hétköznapi kifejezéssel élve, mennyire ütjük szét a génállományunkat, főleg azelőtt, hogy gyermeket nemzünk. Az unokák érdekében jobb, ha minél kevésbé.
Van egy nagy, sárga, dagadt egérfajta, a képen, hajlamos a cukorbetegségre, falánkságra és a rákra. Az egerek a sárga színt is ettől a géntől kapják. Nem véletlenül használják őket kísérletezésre emberi problémákkal kapcsolatban.
Kísérletképpen az egereknek párzás előtt és terhesség alatt nem engedték meg a mértéktelen zabálást, jó kaját adtak, vitaminnal, fólsavval dúsítva, és utódaik nem sárgák, dagadtak és betegesek lettek, hanem barnák, nyurgák és fürgék. Tehát a jó étrend kikapcsolta ezt az un. agouti gént.
Ez a bekapcsolás-kikapcsolás az epigenetika tudományának alapja. Az epigenetikus jelek nem a DNS-ben találhatók, hanem rajtuk. Kapcsolóként működnek, ki-be kapcsolják a géneket. Ahhoz, hogy az enzimek le tudják olvasni és fehérjékre írni az örökítőanyag információit, hozzá kell férniük a DNS-hez. Ha ez a rész be van csomagolva, inaktív marad. A „csomagolásért” az epigenetikai rendszer felelős. Ez a rendszer ugyanolyan fontos az szervezet fejlődése szempontjából, mint maga a DNS. Viszont külső hatásokkal sokkal egyszerűbben változtatható. Azt régen tudják, hogy pl. a rádioaktív sugárzás megváltoztatja a DNS sorrendet, és genetikai betegségeket okozhat, de az új, hogy az életmód, viselkedés is így hat az epigenetikus mintán keresztül.
Mit jelent ez a gyerek életében?
Az egészséges étel, vagy egy méreganyag, az anyai gondoskodás/szeretet, egy érzelmi trauma ki-be kapcsolják a géneket, így örökre éreztethetik hatásukat. Ez annyit jelent, hogy genetikai állományunk felett hatalmunk van, de felelősséggel is tartozunk érte. Azok a kispatkányok, akiket anyjuk sokat nyalogatott, bátor és nyugodt felnőttek lettek. Az elhanyagolt kispatkányok félénkek. És láss csodát, nyilvánvaló különbséget találtak idegsejtjük mintázataiban.
Felnőtteknél a rák kialakulása egyre bizonyíthatóbban epigenetikus hatás. Kikapcsol egy sejtosztódást szabályozó génszakasz, és a sejt elkezd féktelenül osztódni. Ez azonban a kezelés új lehetőségeit is előrevetíti, olyan szereket, melyek képesek ezt a folyamatot visszafordítani, és igazolja az étrenden, homeopátián, életmódváltáson alapuló terápiák létjogosultságát is.
A tudomány mai állása szerint a gének mintegy 20%-a epigenetikai szabályozású. És mi az, ami nem? Az úgynevezett háztartási gének, melyek a szervezet, mint rendszer működését fenntartják. Ha ezt ki lehetne kapcsolgatni, annak végzetes következményei lennének. Ezt nagyon ügyesen kitalálták odafent.
Nekünk meg már csak egy lépés, hogy párhuzamot vonjunk a társadalmi környezet és betegségeink között. Mi a fenéért veszekedjünk, harcoljunk? Hogy betegek legyünk és ezt a gyerekeink is örököljék?

Forrás: Ethan Watters: A napok hatalma


feb
28

Amikor a magunk értékrendje szerint határozunk meg jót-rosszat, piszkosat-tisztát, érdemes belegondolni, hogy mennyire relatív fogalmakról beszélünk. A vajas kenyér lekvárral jó, ugyanez a lekvár a blúzon – piszok. Tehát a maga helyén minden jó, de ha olyan környezetbe kerül, ahol nincs funkciója – értelmét veszti, felesleges. És a tágabb világot is figyelembe véve –egy padlóra cseppent lekvár, vagy méz nekünk bosszúság, de micsoda öröm a hangyáknak! 

Ha az ember összhangban él a természettel, könnyen megérti ezt az összefüggést saját testével kapcsolatban. Mi a jó a testemnek? Milyen étkezés, pihenés, milyen gyógymód? Miből van hiány, mitől kéne megszabadulni?  Szent-Györgyi Albert híres mondása: „ a mostanit megelőző összes kultúra orvosi gyakorlatának módszere az energiák mozgatása volt.”
Ne szakadjunk el a régi bölcsességektől. Az energiarendszer mozgatása, optimalizálása sokféleképpen lehetséges. Böjttel, masszázzsal, homeopátiás szerekkel, mozgással, biofizikai módszerekkel, jógával vagy ezek kombinációival is.
A tél időszaka a raktározásé. A négy évszak miatt így alakult. Raktározzuk a táplálékot, lassabb az emésztés, nagyobb a teher a szűrő-méregtelenítő szerveinken, a májon és a veséken. Hogyan segíthetjük a vesék működését?
A vesék helyzetüknél fogva nagyon érzékenyek a hidegre. Melegítsük derekunk alját. A csípőnadrág télen sok bajt okozhat. A kihűlt vesékre tegyünk este melegítőpalackot, igyunk sok folyadékot, néha tartsunk átmosó kúrát csalánteával. Miért fontos a sok folyadék? A felhalmozódott  salakanyag ürülését segíthetjük – böjttel, tisztító kúrával, masszázzsal, szaunázással, alacsony potenciájú ( 5 CH) homeopátiás drenázs szerekkel, de valaminek ki is kell mosnia ezeket a szervezetből. És ez nem más, mint az elfogyasztott víz.  A kínai gyógyászat szerint a vese a szervezet nagy energiaraktára, ha kifárad, az emberi test megbetegszik.  Ha ismerjük, milyen anyag okozza a problémát, ( ezt pl. egy SCIO mérés, vagy egyes esetekben a laborvizsgálat is kimutatja) majdnem minden anyagnak, vegyszernek, gyógyszernek, oltásnak  létezik homeopátiás (izopátiás) megfelelője, ami tisztító hatású.
Testi egyensúly azonban nem képzelhető el lelki béke nélkül. Nem véletlen, hogy számos nagy világvallás előír böjti időszakokat. Ezek a spirituális elmélyülés mellett arra is szolgálnak, hogy a test is megszabaduljon a salaktól.
 
 A böjtölés lényege, hogy a test saját zsírraktárait kezdje el energiaforrásként használni. Ez nem akármilyen forrás: fél kiló emberi zsír körülbelül 3500 kalóriányi energiaforrás. Ez abból a cukor és szénhidrátmennyiségből épül fel, amit nem használ fel a szervezet, így zsírként raktározza el. Ez a zsír tartalmazza a környezetből bekerült zsírban oldódó káros anyagok nagy részét (pl. növényvédőszerek maradványai) is, így érthető, miért jó megmozgatni néha, és miért szükséges ehhez a folyamathoz a sok víz és a mozgás is.
 
A böjt másik előnye, hogy a szervezet általában aránytalanul sok energiát fordít az emésztésre. Amikor böjtölünk, ez az energia az immunrendszert és a gyógyulást erősítheti. A DNS és RNS nukleinsavak kevesebb hibával készítik a fehérjéket, és a táplálékukat veszített tumorok, gyulladások hajlamosabbak az autolízisre, azaz önmaguk elpusztítására. Ezt szervezetünk még a mai világban is tudja, ezért nem eszünk, ha lázasak, vagy influenzásak lettünk. Böjtöléskor nem teszünk mást, mint tudatosan az immunműködést erősítjük azzal az energiával, amit a hétköznapokon evésre-emésztésre használunk.
A böjt időszaka nagyon alkalmas arra, hogy homeopátiás alkati szerünket bevegyük. A homeopátiás alkati szer egyéni testi-lelki tüneteink összességére választott természetes alapanyagú gyógyszer, mely optimalizálja a szervezet állapotát. A homeopátia az alkati kezelést főleg krónikus betegségek (pl. ekcéma, allergia) és elhúzódó, lelki eredetű problémák (gyász, stressz, öröklött betegséghajlamok) kezelésére használja. Ez az öngyógyító folyamat még sikeresebb, ha az immunrendszert többletenergiával támogathatjuk.
Böjt alatt a hormonális tevékenység (főleg a növekedési hormon) is felpezsdül, ez regenerál, kisimít. A régi közmondás: egy ember életét az éhezés nélküli mértékletes evés hosszabbítja meg egyedül.
 
 
 
 

feb
03

Amit anyánk hasában hallottunk és ízleltünk...

 
Először képzeljük magunk elé az emberi medence csontjait. Azokat a nagy, félköríves lapátokat. Mint egy fülhallgató, ahogy ezt MZ/X-en láttuk a Mézga családban. A medencecsontok egyfajta erősítőként működnek, a női hang tartományában rezegni kezdenek, ezért az anya hangja nagyon erősen hat a magzatra. Nagyon nem mindegy tehát, hogy énekelgetünk, ordítozunk, vagy sírunk, hasunkban egy babával.
Olvastam egy kísérletről, ahol az újszülöttek a szájukban lévő cumival, amely össze volt kötve egy hangszóróval, anyjuk hangját aktiválhatták, vagy egy idegen nőét, attól függően, milyen gyorsan cumiztak. Mindig a saját anyjuk hangja mellett döntöttek.
 
Az anya testének hangjait is egy közepes beszédhang erősségével hallja a baba. Kérdezhetnénk, de hol marad a történetből apa? Ezt is megoldotta a természet. A külső világ hangjai a hasfalon, magzatvízen keresztül tompábban hallatszanak, és inkább a mély frekvenciák. Tehát a külső férfihangok erősebbek, mint a nőiek. És még egy adalék –Mozart babáknak. Tökéletes választás, ha Te is szereted. De ha a kemény rockot kedveled, és attól vagy vidám, boldog, felszabadult, viszont a klasszikus zene idegesít – akkor még véletlenül se hallgass mást, mint amit szeretsz.
 
A magzatvíz tele van aromaanyagokkal, ilyen például a mama testének illata, vagy a tej aromaanyagai is, amit ott ízlel, de a születés után szagol, és így egy percig sem kétséges számára, hogy az anyai mell – táplálékforrás. De végeztek kísérletet arra is, hogy felismer –e a baba olyan jellegzetes ízeket, aromákat, amit az anya szívesen fogyasztott a várandósság alatt.
 
Az sem mindegy, mennyit eszünk. Ha valaki éhezik, jó, fogalmazzunk úgy, hogy keményen ügyel a vonalaira, számíthat rá, hogy a baba genetikája a kevés táplálék optimális felhasználására fog adaptálódni. Ez azt jelenti, hogy a hasnyálmirigy kevesebb inzulint termel, hogy a vércukor, az alapvető energiaforrás bővebben álljon rendelkezésre. A zsírsejtek is nehezebben fognak bomlani. Ez szerencsés dolog, ha olyan helyre születik, ahol nincs elég élelem, de ha a mama csak szép akart maradni, és a kicsinek bőven lesz tápláléka, akkor ebből később cukorbetegség, elhízás is lehet.
 
Ha boldogok vagyunk, hasunkban a kicsivel, akkor a has laza, a babának kényelmes és tágas. Pl. ha szeretsz énekelni, énekelj, lazulj el, a bébi gyorsan megtanulja, hogy ettől jó a közérzete, és később álomba tudod ringatni egy altatódallal.

 


jan
17

Voltál már szerelmes? Mert ilyenkor egyes pszichiáterek szerint akár az őrület enyhe, középsúlyos, vagy súlyos tüneteit is mutathatod…Mi a biokémiai háttere az őrülten szerelmes állapotnak?

A szerelem állapotában agyunkat különböző kémiai anyagok öntik el, elsők között az egyik boldogsághormon, a dopamin. Megfelelő mennyiségben a dopamin „mellékhatása”- a függőség és a mániás viselkedés.
Egyéb mellékhatások a szerelem nyelvére fordítva:
tachycardia – kiugrik a szívem a helyéről, vasodilatatio – pirulok, mint egy kamaszlány, nigrostriatális pálya zavara– értelmetlen mozdulatokat teszek, vagy rángok, veseperfusio és diuresis fokozódása – bepisilek az izgalomtól, tachypnoe-kapkodom a levegőt, mesolimbikus pálya ingerlés – rákattanok a közelségére, boldog vagyok, ha hozzám ér, hallucinációk - ő a legszebb a világon.
Az első dopaminlöket után más hormonok veszik át a szerepet, pl. az adrenalin, amitől szerelmesen kissé hiperaktívvá válunk, vagy a kötődést segítő oxitocin, a szerelemhormon. Az oxitocin egyes kutatók szerint a bizalom biokémiájáért is felelős, oxitocin hiányában képtelenek vagyunk csapatban dolgozni, vagy bizalmon alapuló emberi kapcsolatokat kialakítani, azaz a másik közelségére evolúciós válaszként beinduló gyanakvást legyőzni. Érdekes, hogy a szülés folyamatában is az oxitocin játssza az egyik főszerepet. Amellett, hogy összehúzódásokat produkál, segít ebben a „kiszolgáltatott” helyzetben megteremteni a teljes bizalmat. Később a szoptatásnál termelődő oxitocin pedig nagyon fontos az anya-gyerek kötődés mélyítésében.
A szerelemben az oxitocin, a dopamin eksztázisa után a mélyebb ragaszkodást alakítja ki, a boldogság, béke és bizalom érzetét. Nevezhetjük „monogámia hormonnak” is. Azért ez sem unalmas vegyület, az orgazmusban is főszerepet játszik. És a csók – igen, csók közben is megnő az oxitocin mennyisége, és elkezdünk kötődni, talán ezért nem is csókolóznak a prostituáltak soha.

dec
13

Szervezetünk három fő irányítója a vegetatív idegrendszer, a belső elválasztású rendszer, amely gondolatainkat valóságos testi érzetekké alakítja (gondoljunk arra mi történik, ha pl. bejön Ő a szobába), és az immunrendszer. Ez a három rendszer fehérjékkel (is) kommunikál egymással. Mindegyik termel, és fogad neuropeptideket. A neuropeptid receptorok központja az agyban a limbikus rendszer, az agy érzelmekért felelős része. A „könyvtár”, ahol érzelmeink memóriakártyáit tároljuk.

A neuropeptidek és receptoraik kapcsolata az érzelmek biokémiájának alapja.  Egyszerűen : ez a három szabályozó rendszer alakítja át a gondolatokat testi folyamatokká.

Immunrendszerünk tükrözi tulajdonságainkat. Valóban elpusztítja a betolakodó kórokozókat, és antitesteket termel, de funkciója sokkal többrétű. Működése lényege, hogy felismerje, mi tartozik hozzánk, és mi nem. Határokat húz az én és mások között. Mi is történik, ha nem működik tökéletesen? Ha nem reagál elég erősen egy külső ingerre, megbetegszünk. A legkisebb széltől is.  Tehát képtelenek vagyunk meghúzni saját határainkat, a személyiség szintjén.

Amikor az immunrendszer elkezd vehemensen védekezni egy pollen ellen, akkor allergiáról beszélünk. Ilyenkor a rendszer túlreagál. Olyat is támadásnak fog fel, ami ártalmatlan. Agresszív. Ez extrém esetben az autoimmun betegségekig vezet, ahol a szervezet önmagát támadja meg. Társadalmi hasonlattal olyan, mint amikor egy diktátor már saját társaiban is ellenséget lát.
A nem megfelelően működő immunrendszer reakciói nem a helyzetnek megfelelőek –ezek emberi élethelyzetek is. Hogyan reagálunk a stresszre, a kihívásokra? Mindenki másképp. Agresszívan, visszahúzódóan, elkerüljük a problémát, vagy szembemegyünk vele. Betegségeink is tükrözik lelki hozzáállásunkat. Az erős immunrendszer az erős öntudat fiziológiai megfelelője. Felfoghatjuk egy érzékszervnek is, ami az ÉN állapotát érzékeli, és ennek megfelelően hangolja át a testi működéseket. Szemünket becsukhatjuk, fülünket befoghatjuk, de immunrendszerünket nem tudjuk kikapcsolni. A test szó latin jelentése bizonyság, tanúság. Testünk állapota tanúsítja lelkünk állapotát, személyiségünket betegségeinken keresztül. Ha fogékonyabbá válunk testünk jelzéseire, észrevesszük a „finom” jelzéseket, mielőtt a betegség megjelenne.

Nézzük immunrendszerünket úgy, mint egy egyéniséget, azaz mint saját magunk tükrét. Nem mindegy, immunrendszerünk hogyan „harcol” a külvilággal. Ez tükrözi azt is, hogyan formálódik egyéniségünk társas kapcsolatainkon keresztül. Hogyan éljük meg a küzdelmeket, a lét szerves velejáróit? Helyes öntudattal az én nem törekszik a másik elpusztítására, mert tudja, hogy a mindennek helye van a világban, tehát ilyenkor a küzdelem nem Káin-Ábel-i hanem Hunor-Magor-i, ahol a verseny egymás épülését szolgálja.

A hozzánk érkező információt érzékszerveink, pszichogenetikai és genetikai örökségünk, tapasztalataink, neveltetésünk, környezetünk és érdekeink összességén keresztül szűrjük. A megélés fontos szubjektív élmény. Ennek alapján készítünk egyéni térképet, amely alapján elindulunk a megismerés ösvényén. Ha jó a térkép, messzire jutunk. Ha túlzottan alkalmazkodunk a követelményekhez, konformistává válunk.

És az ösvény egy idő után véget ér, és át kell lépni az ismeretlenbe. Azaz jön Pál apostol után szabadon, a tükör által homályosan után a színről-színre…..

Könyvajánló: Petrovszki István: A magyar népi gyógyászat

 

 


nov
15

Közhely, de kevesebb válás lenne, ha a partnerek tisztában lennének maguk és társuk hormonális változásaival 40 éves kor után. A női klimax széleskörűen tárgyalt, kitárgyalt (banyakór) és kezelt jelenség, míg a férfiak általában magányosan szenvednek a hormonoktól. A különbség elsősorban az, hogy a nők változása egyértelmű jelekhez kötött. Elmarad a menzesz, elvesztik fogamzóképességüket a klimax során, a férfiaknál a termékenyítőképesség egész öreg korukig megmaradhat. Lsd. Picasso, Marlon Brando, Pavarotti, akik öregen (is) apák lettek, természetesen maguknál jóval fiatalabb nőtől. Akit egyébként érdekel nagyon vicces feldolgozásban az idősödő pasi, fiatal csaj probléma, nézze meg az Egyszerűen bonyolult c. filmet. Arra is jó, hogy az ember rájöjjön, igazán van élet 50 után is!

 

A férfiak hormonális változását nem kíséri olyan egyértelmű jel, mint a nőknél a menzesz elmaradása.

Érdekes az is, hogy míg a pubertás folyamata teljesen elfogadott mindkét nemnél a maga hormonális, fizikai és érzelmi változásaival, tehát senki nem kérdőjelezi meg, hogy a kamasz fiúk és lányok a hormonális változásaik miatt pattanásosak, növesztenek ciciket, stb., a klimaxot egészen a legutóbbi időkig női betegségként kezelte a köztudat és a tudomány is. Talán túl sok a pasi az orvosi-kutatói szakmában.

A férfiak, bár ritkán tudatosan, de ugyanazokat a fizikai és emocionális problémákat élik meg, mint női partnerük. Természetesen általában egyidőben, így nem csoda, hogy nő a feszültség a lakások falai között. A mai családokban, ahol később vállalnak gyereket, még egy tinédzser pubertása is színezi a hormonális palettát. Az is érdekes, hogy a tinédzser lányok és anyák problémái, lelkiállapota hasonló lehet, a hormonális háttér azonos (nincs minden ciklusban tüszőérés) és a lelki teher is - új életminőség, szerepváltás az életben.

Hőhullámok, alvászavar, csontritkulás, szívpanaszok, elhízás, az izmok tónusának csökkenése, memória és libidózavarok, éjszakai izomgörcsök, türelmetlenség, húgyúti fertőzések, inkontinencia csak hogy a leggyakrabban előforduló dolgokat említsük. A férfiak ugyanezeket tapasztalhatják magukon. A nők általában hamar beazonosítják a problémát, a férfiak ritkán húznak párhuzamot a tesztoszteron-szint és az álmatlanság között. Inkább a munkahelyi stressz lesz felelős. Az első igazán erős jel a potenciaprobléma. A lelki megrázkódtatás, ha több, mint két alkalommal fordul elő kudarc egymás után, és nincs logikus magyarázata, oka (pl. sok pia, vagy fáradtság).

A hormonális változás lelki részét is különbözőképpen éli meg a két nem. A férfiak hajlamosak magukat társadalmi helyzetük szerint, azaz a hol vagyok, mit értem el kérdés alapján megítélni, míg a nőknél inkább a ki is vagyok én problémája jellemző. Ezért ebben az érzékeny korszakban egy állás, vagy egzisztencia elvesztése sodorja általában a férfiakat depressziós állapotba. A nők nehezen élik meg az öregedés fizikai részét. A kirepülő gyerekek is ráébreszthetik a párt, hogy már nincs szükség a gondoskodásukra. A család is változik, a nagyszülők elmennek, és nem jó érzés, ha az ember szembesül azzal, hogy nincsenek idősebb rokonai.

Egyéb jelek:

 a férfi agresszív és kötekedő, vagy túl kritikus lehet, a nőnél érzelmi hullámzások jellemzőek, esetleg fordítva :-)

·         a férfiak alkohollal, a nők gyógyszerekkel „kezelik” magukat legszívesebben

·       döntésképtelenség gyakran egyértelmű dolgokban is

·         a „nem láttad a kulcsomat” probléma napi ismétlődése

·         pólóban járnak dolgozni télen

·         libidócsökkenés, hüvelyszárazság és erekciós zavarok, nőknél az orgazmuskészség csökkenése

·         internetes kapcsolatok, levelezgetések, azaz tét nélküli párkapcsolatok megjelenése

 

Hogyan segíthetünk egymásnak?

·         a (türelmes és odafigyelő) szex mindkét nemnél jó a hőhullámok és depresszió ellen. Az erekciós problémáknál a humor nem jó megoldás, a nem megfelelő reakció könnyen ronthat az állapoton. Ugyanez érvényes a női libidóra is, a „kapcsold már le a villanyt” mondat nem növeli sem a vágyat, sem az orgazmuskészséget.

·         nem jó ötlet a közeledés visszautasítása, csak mert nem vagyunk megelégedve saját külsőnkkel vagy szexuális teljesítményünkkel.

·         ne emlegessük a múlt hibáit, nyissunk új lapot.

·         a rendszeres sport hasznos csontritkulás ellen és emeli a boldogsághormonok szintjét is.

·         egészséges étrend, természetes növényi hormonok, mint pl. a ligetszépe olaj.

·         érintés – nemcsak szex formájában, mert növeli a kötődést segítő oxitocin hormon termelődését.

·         romantika  

·         közös új hobby

·        homeopátiás kezelés a testi-lelki problémákra. A fent említett panaszok többségére létezik homeopátiás megoldás, és az alkati kezelés segít a testi-lelki EGÉSZ-SÉG elérésében.

Nőknek! A klimaxos vérzésproblémák kezelése homeopátiával, és a hormonális háttér olvasható itt: 

 http://www.homeopatia.info.hu/index.php?lang=hu&mode=HihModSite&page=HihPgSiteStart&article_id=473

 


okt
27

A mérhetetlen mennyiségekkel addig van bajban az ember, amíg nem képezik a tudat részét.  Teljesen elfogadjuk az egyébként mérhetetlen stressz létét, (vagy láttál már egy vödör stresszt?)  a metrikus rendszerben csak szívecskés smsekben, vagy telesírt zsepikben mérhető szerelem is életünk része. De vegyük akár a fáradtságot. Mi a fáradtság mértékegysége? A szubjektív érzeteink. De azt senki nem tagadja, hogy ezek a mérhetetlen (legalábbis köznapi mérőeszközökkel) fogalmak fizikai hatást váltanak ki belőlünk. Ha belép a szobába a PASI, vagy a NŐ, akkor is felgyorsul a szívverésünk, kipirul az arcunk, és melegség önt el, ha rá sem nézünk.

Érdekes az is, hogy épültek be ezek a fogalmak a magyar nyelvbe. Mit jelent az, hogy padlón vagyok? Nem mást, mint hogy a fáradtságtól lecsökkent az energiaszintem. A szerelem rezgésére a még sokkal kifejezőbb „egy húron pendülünk” kifejezést használjuk, vagy ha szleng, akkor a „bejön nekem”, ugyanilyen érdekes. Bejön nekem, azaz az energiája hat az én rendszeremre.

Szent Ágoston mondta, hogy nincsenek csodák, csak nem megfelelő tudományos magyarázatok egyes jelenségekre.

Minden kornak megvan a maga problémája, ami a tudat fejlődésével, és az ezzel járó felfedezésekkel okafogyottá válik. Régen, amikor nem tudták, miért nem esik be a Föld az űrbe, úgy gondolták, egy nagy teknősbéka tartja a hátán. És ez akkoriban, a tudat akkori szintjén egy tudományos paradigma volt. A paradigmaváltást mindig az okozza, hogy meginog a bizalom a paradigmában, például mit eszik a teknős, vagy egyedül viszi a hátán a Földet, esetleg a haverja néha besegít? -  és ez további magyarázatok igényét vetíti elő. Ha elég sok ember igénye a változás, ( ez a biciklis felvonulások nevéből ismert kritikus tömeg) vagy elég sok ember nem elégedett a paradigmával, olyankor korszakváltás történik. Pl. megmagyarázzák, mitől esik le az alma a fáról. A következő generációk számára ez már alapigazságként, a tudat részeként rögzül.

Egyik kedvenc könyvem, Jókaitól a Fekete gyémántok. Főhőse, Berend Iván, a villamos világítást mutatta be a pesti úri közönségnek. Akkoriban az elektromosság használata előtti tudati váltás volt időszerű. Ha Berend Iván egy  TV-vel villogott volna a pesti úri közönség előtt, valószínűleg zárt intézetbe kerül. 100 évvel később ez a találmány életünk része, anélkül hogy értenénk, hogy működik. Persze, tanultuk, de ki emlékszik rá?

Manapság a homeopátia megosztja az embereket. Aki használja, szereti. Általában empirikus alapon, de én például a véres marhahúst, a lapos tévét  is empirikus (tapasztalati) alapon kedvelem. A másik csoport nem használja, és megpróbálja tudományos alapon kritizálni gyakran úgy, hogy nem azt a tudományos paradigmát használja, ami a homeopátia működését egyértelművé teszi.  Azaz még előtte áll a tudati kvantumugrás. Ez nagyon leegyszerűsítve nem más lenne, mint hogy elfogadja, hogy az anyag összesűrűsödött energia. Más elfogadni ezt a tényt alapigazságként és ismerni absztrakt tudományos feltételezésként. A  felfedezés a múlt század eleje óta létező tudományos tény, Nobel-díjak sorát hozta, csak még nincs a köztudatban. Nehéz befogadni, mert érzékszerveink, műszereink mást látnak. Ez lesz az a paradigma, ami a következő évszázadokban meghatározza majd a gondolkodást, de az egyik legnehezebb tudati ugrás is lesz az emberiség számára. Nem lennék meglepve, ha a probléma, ami ezt a tudatugrást sietteti, pont a gyógyítás kapcsán merülne fel az emberekben.

A homeopátia egyik alapfogalma a kicsit XIX. századi ízű életerő. Van, akinek ez természetes. Bárki, aki jógázott már, érezte az energiaáramlást teste és környezete között.

Hogyan fogalmazhatnánk meg az életerőt kicsit a XXI. századnak megfelelőbben?

A termodinamika második főtétele szerint a rendszerek a rendezetlenség (magas entrópia) felé haladnak. Pl. kidobsz egy almacsutkát  a kocsiból, magára hagyod, és egy idő múlva atomjaira bomlik, visszatér a rendezetlenség állapotába. Ez alól a tétel alól kivétel az élő szervezet, amíg él. Ahogy meghal, érvényes a II. főtétel, elindul a bomlás felé. Mennyi energia kell ahhoz, hogy egy rendszert az általános folyamattól ellenkező irányban, azaz a rendezettség állapotában tartson fenn? Ezt az energiát hívják a jógik pránának, Luke Skywalker Erőnek, mi életerőnek, és most kezdünk el arra a szintre jutni, hogy képesek vagyunk biofizikai módszerekkel mérni is. Lehet, hogy húsz év múlva az orvosi diagnózis egy frekvenciaérték lesz. Az energiaváltozás mértéke. És majd adunk rá biofizikai alapon működő, önregulációt segítő gyógyszereket. Mint pl. a homeopátia.

(ezt a fenti gondolatsort azzal szokták kritizálni, hogy a főtétel zárt rendszerekre vonatkozik, az élő szervezet pedig nyílt, a környezetével energiacserében lévő rendszer. A fenti logika az emberi szervezetet egy nagyobb rendszer részeként, nem önálló egységként értelmezi. De ez elvezet az élet keletkezésének problémájáig, amire még nam találtak választ, és ami szintén lehet majd a tudati kvantumugrás egyik fontos kérdése)


okt
18

Szerintem a legérdekesebb emberek a méhészek és a borászok. Ők, akik a természetnek asszisztálnak abban, hogy egy anyag átlényegüljön, és új minőségben létezhessen. Imádom hallgatni, ahogy a munkájukról beszélnek. Mert ezt a két foglalkozást csak megszállottként lehet űzni.

A bor külön értelmet kapott, amikor először kóstoltam Szepsy István tokaji borait. Ő az, aki egységben dolgozik a természettel, boldog embereket szeret alkalmazni, mert véleménye szerint a kézimunkások rezgése hatással van a szőlőre, ismeri a nap és a hold titkait, a segítő növényeket, állatokat. Holisztikus borászat. Mesélte, hogy legalább egyszer mindegyik fürtöt a kezébe fogja a birtokán.

A méhekkel foglalkozó emberekről régi közhely, hogy egy idő múlva hasonlítanak kedvenc állatukra. Jár felénk egy méhész, aki kedves zümmögő mássalhangzókkal beszél, és akit alig várok, mert egyrészt mindig akkor jön, amikor pont elfogyott a mézem, másrészt ilyen mezei virág és mentaízű mézet nem ettem máshol, és nem utolsósorban, rettentő érdekes dolgokat mesél a méhekről, a természet homeopatáiról.

A méh az egyetlen olyan rovar, amelyik táplálékot készít az embernek. Körülbelül harmincmillió éve zümmögnek körülöttünk.  A méz virágnektárból készül. A méheknek két gyomruk van, egy maguknak, a másikban a nektárt szállítják. Lábukon kis kosárban viszik a virágport, amivel az utódokat etetik. A nektárt betöltik a lépbe, majd speciális hőmérsékleten legyezik addig, amíg el nem párolog belőle a nedvesség. A folyamat legalább olyan bonyolult, mint a homeopátiás gyógyszerkészítés. A késztermék a méz, amelyben nem élnek meg a baktériumok, és önmagában is orvosság.  Egy kis méhecske egész 3-6 hetes életében azért lohol, hogy úgy 1/12 teáskanálnyi mézet készítsen. Egy nap alatt 2000 virágot látogat meg. Egy kaptárban kb. 60 000 méh lakik. Ennyi nő! Mert ugye a méhek matriarchátusban élnek. A kaptárban a hímek, a herék, azért vannak, hogy megtermékenyítsék a királynőt. Egyszer. Utána elpusztulnak. A királynő jól betáraz hímivarsejtekből a testében, és ha kell a peték megtermékenyítéséhez, felhasználja a raktáron lévő spermát. Ne becsüljük le, kb. 100000 petét rak le élete során. A méhek használják a legbonyolultabb szimbolikus kommunikációt, amit kémiai üzenetekkel is kombinálnak. Nobel-díjat is kapott tudós azért, hogy megfejtette a méhek táncának kódját. Szerintem nyugis munka lehetett…..

A méhek nélkül éhen halnánk, a növényeket nagyrészt ők porozzák be. Einsteinnek tulajdonítják a mondást, hogy az emberiség négy nappal élné túl a méheket.

A homeopátiában is készítenek a méhecskéből szert. Ez az APIS mellifica. Ha szeretnénk tudni, milyen egy APIS típusú ember, gondoljunk a méhekre. Jól szervezett életet élő, hűséges, nyughatatlan és könnyen ingerelhető az APIS ember. A méhek nagyon érzékenyek a melegre, ezért fejlett módszerük van a vízhűtéses légkondicionálásra, a szárnyukat vízbe mártják, majd a vizet a levegőbe porlasztják. Az APIS szer egyik fő modalitása, hogy az állapot romlik meleg hatására. Az APIS típusok soha nem nyugszanak, olyanok, mint a virágról virágra repkedő méhek. Hamar idegessé válnak, ha környezetük változik. Láttatok már méheket, amikor valami veszély fenyegeti a kaptárt? Az APISok nem szeretnek egyedül lenni, melegvérűek, de a túlzott hőségtől rosszul érzik magukat. Szinte soha nem szomjasak, még lázasan sem. Meglehetősen féltékeny természetűek. Ha belegondolunk, hogy hány nőstény él együtt egy méhkaptárban, ez utóbbi érthető.

 Az APIS a fullánkcsípéshez hasonló fájdalmak, duzzanatok és torokgyulladások, herpeszek  szere is.

 

És végül, érdekes az is, hogy a hím méhek (herék) és a méhkirálynő (anyaméh) szavak milyen fontos szervek nevei az emberi testben. A teremtés szerveié.....


okt
04

Hogyan képes testünk ilyen orkánerejű szelet létrehozni? (150 km/óra) Összeszorítja a tüdőt, mint a kecskedudát, bezárja a gégét és az orron keresztül préseli ki a levegőt. Amellett, hogy tényleg erős légáramlat, a tüsszentés egyben csodálatos lehetőség az orrban lakó baktériumoknak és vírusoknak az „új életre”, mert lökhajtással utaznak a legközelebbi gazdaszervezetig.

A tüsszentés testünk reakciója, így szabadulunk meg a káros anyagoktól. Az orrunkban lévő idegvégződéseket ingerli a szag, a vírus, a pollen és az agy egy jó nagy huzattal védekezik az inger ellen.

A tüsszentés hivatalos orvosi neve sternutatio. Ha a napba nézve tüsszentünk, ez egy öröklődő betegség, ACHOO-szindróma a neve. Ez elég gyakori állapot, az emberek egynegyede tüsszent, ha a napba bámul. Egyik magyarázat erre az, hogy a szem védi magát könnyezéssel, és a szemhéjak lezárásával, éppúgy, mint tüsszentés közben, és a reflexek kicsit összekeverednek. Mások azután tüsszentenek, hogy jól teleették magukat.

Álmunkban nem tüsszentünk, mert pihen az agy „tüsszentő” része.  És senki nem tud nyitott szemmel tüsszenteni. Ez állítólag evolúciós adaptáció, hogy az orrunkon kijövő részecskék ne a szemünkben landoljanak.

Embertípusok tüsszentés szerint: 

A Korrekt, akinél van zsepi, és eltakarja a száját, ez azt jelzi, hogy ő is figyel másokra, bár véleménye szerint megkülönböztetett helyet foglal el embertársai között.

A Támogató, aki magában tüsszent, mint a macska, így nem sodor senkit veszélybe. Ők a gondoskodó típusok.

A Kifejező, aki hatalmas, színpadias tüsszentéssel, vagy ezek sorozatával mutatja, hogy színpadias és domináns személyiség.

A Vezető, aki rövidet és hangosat tüsszent, hamar a lényegre tér és gondolkodása előremutat.

 

 A nátha homeopátiás kezeléséről itt olvashattok:

nátha-homeopátia


Homeomami

Homeomamiak a gyerekek neveztek el, akiket a környezetemben bogyókkal kezelek immáron tizedik éve. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem össze, szeretném az érdekesebbeket hétről-hétre megosztani Veletek. Betegségekről, lélekről, homeopátiáról - nem hagyományos módon. tovább

Facebook

Utolsó kommentek

Homeopatia.info.hu

Címkék

2012 dimenziovaltas (1) abortusz (1) aerosol (1) afta (1) agresszió (1) akcióterv (1) alakti (1) alkalmazkodás (1) alkat (1) alkati (1) alkati kezelés (1) alkohol (1) allergén (1) allergia (6) allergiaszezon (1) álmatlanság (1) álmodozás (1) álmok (1) alvásigény (1) androgün (2) antibiotikum (1) antigén (1) antitest (1) antitestek (1) anya (1) anyagi (1) anyaméh (1) anyaság (2) apis (1) aranyér (1) aranyér kezelése (1) arcüreg (2) arcüreggyulladás (1) arcüregöblítés (1) arnica (1) aroma (1) aromaolajak (1) aromaterápia (1) autoimmun betegségek (1) baba (2) babits mihály (1) bacilus (1) baktérium (2) bánat (2) baráti (1) bazsarózsa (1) beck (1) belek (1) belladonna (1) bemutatkozás (1) berepedezett bőr (1) béta endorfin (1) betegség (3) betegségek táplálkozás (1) biofarm (1) biokémia (1) biokozmetikumok (1) birtoklás (1) bizonyítéka (1) bőbeszédű (1) bogyók (1) böjt (1) boldog (1) boldogság (10) boldogsághormon (1) bor (3) borászat (1) borax (1) bőrbetegségek (1) bőrkeményedés (1) borotva (1) candida (1) candida albicans (1) cantharis (1) chelitis (1) ciklus (2) Címkék (4) ciszta (1) család (6) családalapítás (1) családállítás (4) családi (2) csalódás (2) csapda (1) Csernus (1) csigolya (1) csilipaprika (1) csípés (1) csípő (1) csók (4) csokoládé (1) csókolózás (2) csont (1) csontkovács (1) csontritkulás (1) csontvelő (1) depresszió (1) dimenzióváltás (1) dns (1) don (1) döntés (1) dopamin (3) dulcam (1) echinacea (1) egeszség (1) egészség (29) egészségügy (1) einstein (1) ekcéma (2) élet (1) életerő (1) életmód genetikai (1) elhidegülés (2) élmény (2) elsősegély (1) elvakart csípés (1) elválasztás (1) elvárás (1) emberi (1) emésztés (1) emésztőszervek (1) energia (1) epigenetika (2) erekciószavar (1) érintés (2) érintéshiányos (2) érzékelés (1) érzelem (7) érzelmek (5) érzések (1) étrend (1) evolúció (1) facebook (1) fejfájás (2) félelem (1) félelem terhesség alatt (1) felelősségteljes (1) feleség (1) félhat (1) félrelépés (2) féltékenység (1) fényvédő (1) fenyves márk (1) férfi (2) férfiak (1) férfias nő (1) férfi klimax (1) férj (1) feromon (3) fertőtlenítés (1) fertőzés (1) fertőző (1) fertőző betegség (1) festett kép (1) fesztivál (1) feszültség (1) fitoterápia (1) fogadalmak (1) fogamzás (1) fogamzásgátló (1) fogantatás (1) főnök (1) friss csípés (1) fruktóz (1) gargalizálás (1) gén (2) generációs problémák (2) gerinc (1) gerincoszlop (1) gomba (2) gombafertőzés (1) gombaprobléma (1) gombóc (1) gondolat teremtő ereje (1) gyanta (1) gyász (1) gyerek (2) gyerekek (2) gyerekvállalás (1) gyermekbetegség (1) gyermekbetegségek (1) gyógyítás (2) gyógyító (1) gyógyító vers (1) gyógymasszőr (1) gyógyszer (22) gyógyszerek (9) gyomorfekély (1) gyomorideg (1) gyulladás (1) h1n1 (1) hab (1) háború (1) hang (1) hangulat (1) hányás (1) hányinger (2) has (1) hasmenés (1) haspuffadás (1) használati (1) hátfájás (2) házasság (2) házastárs (3) hegymászás (1) helyes orrfújás (1) here (1) herpesz (1) herpeszvírus (1) hisztaminózis (1) hobbi (1) hoemopátia (1) hőhullám (1) holisztikus (2) homeo (22) homeobogyók (1) homeomami (44) homeopata (1) homeopatia (2) homeopátia (46) homeopatia.info.hu (1) homeopátiás (10) homeopátiás segítség (1) homeopátiás szerek (3) homeopátivál gyógyulnak (1) homeosztázis (1) hormon (5) hormonális (1) hormonok (2) humán genom (1) hunor ls magor (1) hűség (1) hüvelybántalmak (1) hüvelyflóra (1) hüvelygomba (2) idegi (1) idegsejt (1) ignatia (1) illóolajok (1) illúziók (1) immunerősítés (1) immunerősítő (1) immunrendszer (4) impotencia (1) influenza (1) információ (1) inger (1) intimgyanta (1) ízlelés (1) ízület (1) káin ábel (1) kálcium (1) kapcsolat (9) kapcsolatok (1) kaptár (1) karácsony homeomami egészség homeopátia (1) kék folt (1) kémia (1) kényeztetés (1) kezelés (2) kikapcsolás (1) kivonat (1) klór (1) kommunikáció (7) konfliktus (1) kötődés (1) közösség (1) krém (2) kukoricafelfújt (1) kukta (1) különóra (1) kutatások homeopátia (1) kvantumfizika (1) lachesis (1) lámpaláz (1) látásproblémák (1) lázas gyerek (1) lehetőségek (1) lélek (4) lelki (2) leonardo (1) libidó (1) limbikus (1) lombikbébi (1) lombikprogram (1) lourdes (1) lúdtalp (1) lúgos szappan (1) madárinfluenza (1) magzat (1) make up (1) malac (1) másnaposság (1) masszász (1) meditáció (1) megélés (1) megelőzés (1) megismerés (1) méh (1) méhecske (1) méhkirálynő (1) melanin (1) mellfeszülés (1) menstruáció (1) menstruációs (1) menstruációs problémák (1) menstruáció előtti tünetegyüttes (1) méregtelenítés (1) mesterséges megtermékenyítés (1) metakommunikáció (1) metanol (1) méz (1) mezereum (1) mit hall a baba (1) monilia (1) monilia albicans (1) mozart babáknak (1) mozdulatművészet (2) mozgás (1) munka (1) munkahelyi megaláztatás (1) munkahelyi problémák (1) munkamániás (1) muriaticum (1) műszálas bugyi (1) nap (1) napozókrémek (1) nátha (2) natrium (1) nem (2) nemek egyensúlya (2) nemi (1) népi bölcsesség (1) neuropeptid (1) nevetés (1) nigella lawson (1) nikotinmérgezés (1) (3) nőiesség (1) nőies férfi (1) női klimax (1) női testrész (1) nők (2) növényi kivonat (1) nux vomica (1) nyári (1) olaj (1) oltás (1) oltóanyag (1) önbecsülés (2) önbizalom (1) orgazmus (6) orkesztika (1) öröklés (1) öröklődés (1) öröklött betegségek (1) orr (2) orrfújás (2) orrjáratok (1) őrület (1) őrült szerelem (1) orvos (1) osteoporozis (1) ösvény (1) ösztrogén (1) ovuláció (1) oxitocin (2) oxytocin (1) pára (1) párkapcsolat (28) parlagfű (1) páros (1) petefészek (1) ph teszt (1) pihenés (1) pihentető alvás (1) pms (1) pöcegödör (1) pollen (2) pollenallergia (1) probléma (1) progeszteron (1) prosztata (1) prosztataduzzanat (1) psziché (1) pszichológia (3) pszichoszomatikus (1) puffadás (1) pulsatilla (1) rák (1) receptor (1) reggeli szex (1) reklám (1) rendszer (1) rinocéroszbőr (1) rns (1) romantika (1) rovar (2) rovarriasztó (1) seb (1) sejtmemória (1) sepsia (1) sérülés (2) simogatás (2) sms (1) soulgasm (1) spiráldinamika (1) sport (1) stressz (7) stresszhormon (1) stresszoldás (1) szabadidő (1) szabályok (1) szag (1) szaglás (1) szaglóreceptor (1) szájszag (1) szakítás (1) számítógép (2) száraznyálkahártya (1) száraz bőr (1) szédülés (1) széklet (1) székrekedés (1) szem (1) személyiség (6) személyiségfejlődés (1) személyiségtípus (1) szemsérülés (1) szer (5) szerek (1) szerelem (14) szerelemhormon (1) szerelmi (3) szerep (1) szerepek (1) szeretet (1) szerotonin (1) szex (14) szexuális (2) szexualitás (2) szív (1) szivárványhártya (1) szoptatás (1) szőrtelenítő (1) szulfit (1) szúnyog (1) szúnyogrisztó (1) t (1) tanácsadás (1) tapasztalat (1) táplálkozás (2) társ (1) tehenek homeopátia (1) tejben (1) tejsav (1) tejsavas irrigálás (1) térdproblémák (1) teremtés (1) teremtő szex (1) terhesség (2) terhességi teszt (1) termékenység (1) természet (1) természetes antidepresszáns (1) természetes gyógymód aranyérre (1) természetgyógyász (1) test (1) testbeszéd (5) testi (2) testkép (2) testolaj (1) testünk (1) testünk másképp (31) tesztoszteron (2) tippek (1) típus (1) torka (1) torokban (1) torokgyulladás (1) trombózis (1) tudatalatti (1) tudati fejlődés (1) tudományos (1) tudósok (1) tükör által homályosan (1) tüsszentés (1) újévi (1) uszoda (1) útmutató (1) üzenet (1) vágás (1) vágyak (1) vágyfokozó (1) vajban (1) válás (1) vashiány (1) vastag bőr (1) verbális (1) vércukor (1) vicces (1) virágpor (1) vírus (2) viszketés (1) viszonyok (1) víz (1) vizelési (1) vizelési problémák (1) vizelet (1) vízháztartás (1) vizsgadrukk (1) vörösbor (1) zaklatás (1) zavarok (1) zene (1) Címkefelhő