A cikksorozatban dr. Agócs Gabriella pszichiáterrel és férfi beszélgetőtársával (B. O.) boncolgatjuk a témát, két szemszögből……

H.M: A férfiak nőiesedése kapcsolatba hozható azzal, hogy sok nő egyedül neveli a fiát?

A.G.: Van egy mondás: az anyák fiúkat nevelnek, az apák férfit.

A női védő, óvó gondoskodó, hierarchia mentes viszonyulás nem tudja felkészíteni a gyermeket azokra a feladatokra, amik a férfi társadalomban való harcokban lényegesek. Fontos tehát, hogy legyen az apa távollétében is olyan kapcsolata a fiúgyermeknek, ahonnan a „férfi kódokat” beépítheti.

B.O.: Pontosan.

A ma társadalmában, egy felnövekvő fiú/kamasz a legritkábban élheti ezt meg, szívhatja magába a családból. Amit megkap, azt könyvekben leli meg, vagy a TV-ben, filmeken, interneten, de nem a leghétköznapibb pillanatokban, hanem mesterségesen, talmi módon, radírozottan, paneleken keresztül, szóvirágokban.  Személyes élmény, vagy jelenlét nélkül.

H.M: Hogyan lehet az egyszerű viselkedési mintákat tudatosan manipulálni?

B.O: Ilyenek: divat, sport, politika, művészet, erotika, emberi kapcsolatok. Hogyan erodálhatók azok a minták benned, bennem? Vagy, hogyan alakíthatók? És amikor változás megy végbe benned, mi váltja azt ki?  

H.M: Érdekes, amit mondtál. Ragadjunk ki egy dolgot, mit okoz a szexualitás túlzott előtérbe kerülése, a teljesítményközpontúság (multiorgazmusos pár, stb.)?

A. G.: A szexuális viselkedés társadalmi kontrollja csökken.

Ez a születésszabályozás egyre gyakrabban alkalmazott eszközévé vált. A szexualitás, mint cél, először túlpörgéshez, később kiégéshez vezet: érdektelenség jelenhet meg, megszűnik a valódi érdeklődés, a valódi vágy, majd aszexualitás következik.

B.O.: Teljesen egyetértek.

A szexualitásra ma a túlpörgés a jó szó. A fő cél az, hogy ne jelentsen „élményt”, amikor kibontod a szerelmed tárgyát a ruhájából, hanem csak egy aktus legyen…és kész. Ma már pénzt sem kell költened arra, hogy bármiféle szexuális élményhez juss. Ott a net…

A.G.: A divat változásai is hosszú ideig az unisex megjelenést támogatták.

Megjelent a csaknem a nőkkel azonos mennyiségű sminket vagy kozmetikumot használó metroszexuális férfi ideál, mely maga alá gyűrte a korábbi, erőt, dominanciát, felelősség vállalást sugározni tudó férfi képét.

A nők számára pedig Twiggyvel indult el az új korszak: a fiús, majd később a gyakorlatilag anorexiás női test divatja, amit tovább erősítettek a sokak számára elérhetetlen testet bemutató Barbie babák által közvetített minták. Mindezen változások nők milliói számára vezettek önbizalomhiányhoz, állandó fogyókúrához, vagyis végső soron az elérhetetlen test utáni folyamatos vágyakozáshoz. Így az igéző magabiztos szempárok helyett a fakó arcú, beesett szemű, önmagukban bizonytalan nők tömege jelent meg.

B.O.: A férfinak pedig ott az Armaniban feszítő, Rolexes, folyton borostás széparcú.

A ma férfija legyen okos, magas, sármos, úgy öltözzön, mint aki egy divatlapból lép ki, ápolja a körmeit, beszéljen három nyelven, legyen minimum két diplomája, olyan munkát végezzen, ahol természetes, hogy alap a jó céges autó és persze olyan havi fizetés, ami egy átlag magyarnak egy vagy két éves!

De vajon ki süti majd a kenyeret? Ki vezeti a traktort a földeken? Ki javítja meg a kazánt? Ki fektet a földbe vezetékeket? Ki sepri össze a szemetet? A férfiideál biztos nem! De aki mégis ezt teszi, ő másod-, harmadrangú vagy értéktelen férfi? Spártai esetben Taigetoszra való?

HM: Mi az, ami segíthet begyógyítani a férfi és a női sebeket?

A.G.:  Az egészséges férfi és női minták megjelenéséhez újra ki kell alakulnia mindkét pólus részéről a másik másságának elfogadása, tisztelete.

B.O.: Így igaz!

A férfinak be kell fogadnia, meg kell értenie a nőt, és fordítva.  Viszont nem fog akkor más történni, mint egy új teremtés… Lesz egy új Ádám, és egy új Éva… Vajon lesznek többiek, akik ezt végignézik, vagy…

A.G.:  A női út legfontosabb csapdái és a gyógyulás lehetőségei szerintem:

Ragaszkodás az illuzórikus férfi képhez

Fontos, hogy beazonosítsuk magunkban azt az idealizált férfi képet, aminek egyetlen valóságos férfi sem tud megfelelni. A képben sűrítve őrizhetünk valakit, aki a család rendszerünkből kirekesztődött és most nagyon hiányzik; őrizhetjük az anyaméhben elveszített ikertestvérünk lenyomatát és a vele átélt szeretet minőség iránti olthatatlan vágyat; lehet az édesapánk, az ő tulajdonságai (és szenvedései) iránti hűségünk okán. Bárhonnan is származik ez a kép önismereti folyamattal feltárható az eredete, és bármekkora árat is kell fizetnünk az elengedéséért, az élet bőségesen kárpótol mindezért: megérkezhetünk a saját életünk itt- és- mostjába és átélhetjük a valódi élet, a valódi kapcsolat, a valódi érintés perzselését, varázsát. Vágjunk bele bátran!

Azonosulás az animusszal

Főként a spirituális úton járók – és úgy általában az értelmiségi nők- nagy csapdája, amikor a lelkük mélyén lakó férfi archetípussal találkozva azonosulnak (unk) azzal. Jung „fallikus nőnek” nevezte ezt az állapotot (szépen mondhatjuk amazonnak is). Jellemzője az az élmény, amikor nő létünkre a racionalitás, a harsány kiállás, a kiáradás, a harc, a metsző logika mentén igyekszünk részt venni a kapcsolatainkban, szemben a befogadó, csöndes női minőségünkkel. Ez az állapot az archetipikus energetika révén plusz erővel láthat el minket, ami a teherbírásunk növekedéséhez, a hatalom élményének megtapasztalásához vezethet. Mindkét minőség olyan, amit nagyon nehéz elengedni. Erre mondja azt Hellinger: „ A nő akkor tud nő lenni egy kapcsolatban, ha lemond magában a férfiről és engedi, hogy az így támadt űrt valaki –egy férfi- kívülről töltse be”. A mélyebb rétegeink bejárását azonban akadályozza, végső soron tehát a spirituális fejlődés gátjává is válik ezzel az erővel való azonosulásunk, amellett persze, hogy messzire iszkolnak mellőlünk a férfiak. A továbbfejlődéshez az archetipikus mélységekben rejtőző női mintákat hívhatjuk, így erőnket tovább sokszorozva mégis a mindennapi életben a női életfeladatainkat felvállalva élhetünk.

Az anya és a szexuálisan aktív női oldal szétválasztódása

A keresztény kultúrkör számára erősen szétválasztott, a jó és a rossz mentén polarizáltan jelenik meg az anya és a szexualitását örömmel átélő nő képe. A mi generációnk nagy lehetősége, hogy integrálja magában ezt a két féle minőséget, nem engedve egyik számára sem – a sokszor eltúlzott- egyoldalú megmutatkozást.

A párkapcsolattól várt biztonság

Csapda az is, ha a párkapcsolatunkban túlhangsúlyozzuk a biztonság fontosságát. Minden nő számára a biztonságnak az eredeti családból kell érkeznie. Ha onnan nem érkezik, akkor meg kell találni a blokkot és fel kell oldani az energia áramlását akadályozó tényezőket. Ez nem a párkapcsolat feladata! A párkapcsolat olyan, mint a tánc. Csupa rejtély, csupa izgalom. Csak akkor tudjuk önfeledten járni a „táncot”, ha élvezni tudjuk a benne rejlő kalandot.

A nő számára nagyon fontos, hogy felismerje és védelmezze a saját biológiai ritmusát

Míg a férfit a szexualitás egy folyamatos, állandó szintű nyomás alatt tartja, a női működés ciklikus. Mivel ez erősen determinált, nem tud a nő más lenni. Ha azonban nem igazodik a saját ritmusához, hanem enged a férfi nyomásának, létrejön a „rossz szex” tapasztalata (egy ismerősöm mondta: Az aminek a végén jól elfáradunk, és nem értjük, mire volt ez jó…) Ez pedig a szexualitás nyűggé válásához, kiüresedéséhez vezet. Mindkét fél akkor nyerheti a legtöbbet, ha alkalmazkodik a nő ritmusához.

Úgy vélem, az archetipikus női minőséget önmaga mélységeiben megélő, anyai és szexuális szerepeiben integrált, az illúziók helyett a valóságos kapcsolatokra figyelő, a táncát önfeledten járó, a saját öröm perceit maximálisan kitöltő nő magabiztossága vonzó, környezetében öröm és harmónia terem. Mellette helyére találhat a férfi.

Nőként mire vágyunk a férfiaktól: ha már megérkeztünk a saját egyensúlyunkba, semmi többre: legyenek velünk férfiak, legyenek bátrak és önfeledtek a „táncban”. Minden más igény/ követelés annak a tükre, hogy kibillentek vagyunk a fönti lehetőségek valamelyikében.

A férfiút legfontosabb csapdái és a gyógyulás lehetőségei:

A férfiak számára is mély kötést jelenthet a családrendszerből hiányzó ős, apa, nagyapa, dédapa

 A nehéz történeti örökség feldolgozására és a fájdalmas minták lezárulásának elősegítésére a legfontosabb eszköz a megemlékezés. Ha ennek a rituálénak kellő tere van, az ősök fájdalmaiból áldás fakad.

Mivel a férfi energetikailag plusz, a nő mínusz, nagyon fontos, hogy a férfi megvédje a saját energiáit

Ehhez időről időre férfi közösségben, férfi tevékenységekben kell részt vennie. Ha erről lemond, előbb-utóbb „papuccsá” válik, vagyis a polaritás közötte és párja között jelentősen csökken.  A barátokkal – bármilyen tevékenységgel –együtt töltött idő helyreállítja az egyensúlyt és ez által segít stabilizálni a kapcsolatot.

A férfi erős kötést élhet meg édesanyja iránt, ez olykor gátolhatja az új család megalapításában

Olykor két tűz között őrlődik, nem tudja, kinek adjon igazat. A gyógyulás csak onnan várható, ha meri átvágni a lelki köldökzsinórt édesanyjával, bízva abban, hogy az anya szerep megszűntével, annak meggyászolása után édesanyja a saját életfeladataira, új hobbijára bukkanva boldog életet élhet. (akkor is, ha eleinte ez nem így tűnik). Ez a mozzanat lényeges eleme annak, hogy a férfi, mint családfő jelen legyen új családjában.

Bénító aggodalom a nőnek okozott fájdalom miatt

A szülés egy fázisában az anya fájdalmakat élhet át. Ennek túlhangsúlyozása bűntudatot ébreszthet a férfiben, ami miatt igyekszik elkerülni, hogy fájdalmat okozzon később a partnerének. Ennek több következménye is van. A szexualitás egy adott szakaszában blokkok jelentkezhetnek. A női „önfeladást” megelőző játék része, hogy a nő „szkanderre” hívja a férfit. Ennek a kihívásnak épp az acélja, hogy a nő meggyőződjön a férfi erejéről, hogy ennek a megtapasztalt, felkorbácsolt erőnek megadhassa magát. Ha egy férfi fél a fájdalom okozásától, nem tud saját erejének megfelelően résztvenni ebben a „küzdelemben”. A születési folyamat feldolgozásán túl nagyon fontos elfogadnia a férfinek, hogy a nő „sebzése” (ld. Szüzesség elvétele) természetes része a férfi-női történéseknek.

A férfi, aki tiszteli őseit, és gyakorta megemlékezik Róluk; akinek sikerült elválasztódnia eredeti családjától, és megérkeznie alapított családja családfői szerepébe; aki vállalja a küzdelmet és a „győzelmet” (nem a legyőzést) a szerelem harcban; aki megvédi férfi energiáit és szükség esetén férfi társaival újra építi férfi minőségét, az örömét leli családjában és kellő ereje van a felmerülő nehézségek megoldásának levezénylésében

B.O.: A férfi, ha családban nő fel, mintákat kap innen is, onnan is. Érzi és beépíti magába ezeket. Ha ezek egyensúlya felborul, vagy túlsúlyba kerül, bajban van. A minták eltorzulnak, a segítség egyirányúvá válik, a személyiség rosszul fejlődik, vagy megreked.

Fontosak a szexuális bevésődések. A férfi éppúgy hordozza azt az élményt (első szexuális együttlét), mint a nő. Nőideálja éppúgy fejlődik, alakul, mint a nő férfiideálja.

Épp úgy fontosak a férfi-férfi kapcsolatok, viták, veszekedések, vagy épp verekedések, mint a férfi-nő kapcsolatok egy fejlődő férfi életében. 

H.M: Hogy ismerhetjük fel, hogy a szerepekkel bajban vagyunk? Milyen egy kibillent állapot nőnél, és milyen a férfiaknál?

A.G.: Úgy vélem mindkét félnél egyformán jelentkezik: képtelenné válik tartós elköteleződésre, érzelmi bevonódásra, nehezére esik a kapcsolat örömeit megélni vagy egyáltalában kapcsolatot létesíteni.

B.O.: Egyetértek.

H.M: Mit várhatunk egymástól egy párkapcsolatban, és min érdemes „dolgozni”?

A.G.: Ha viccesen akarok fogalmazni: senki sem tud olyan jól kihozni a sodrunkból, mint a párunk.

Mivel a partnerünk a tükrünk, így a vele való kapcsolatunk folytonos szembesülési lehetőség mindazzal, amit még nem oldottunk meg magunkban. Tehát minden fölmerülő probléma, nehézség   - bármennyire is a partnerünket látjuk ludasnak benne- nem jönne létre, ha valamilyen blokk miatt magunk nem akadályoznánk a megoldódását. A párkapcsolat egy remek lehetőség arra, hogy együtt ússzunk a fény felé és egymáson keresztül megtapasztalhassuk a teremtő férfi és női arcát is.

B.O.: No erre bármit lehet írni! Bármit…

A hangsúly, talán tényleg azon kell legyen, hogy „mit VÁRHATUNK”?

Feltételes módban, és készüljünk fel arra is, hogy nem az lesz.

Vajon, a szakítás az, ami a megoldást hozza? A válás? Vagy inkább vállaljuk a harcot? Hm?

Nem, erre nincs jó válasz. Erre mindenkinek önmagában kell felelnie, ez nem egyetemes igazság.

Dolgozni mindig érdemes egy kapcsolatban, egy kapcsolatért. Viszont sokszor érünk el ahhoz a határvonalhoz, amikor elgondolkodunk: van innen tovább közös út? Nos, akkor van, ha ezt a kérdést nem önmagunkban hordozzuk, nem önmagunknak felelünk, hanem közösen.

H.M: Meddig tart a közös út?

A.G.:  Minden kapcsolat egy alap tőkével indul - mondja Hellinger- az érzelmek, a szeretet egyre bővülő forgalmával ez a tőke növekszik.

Aztán elér egy csúcsponthoz, amikor az egyik félnek már nem áll módjában többet adni. Itt hosszan el lehet időzni. Ha beindul a negatív energiák cseréje, egy idő után elfogy a kapcsolat tőkéje, a lélek kivonódik. Közönyössé válik a másik.

A közönybe való megérkezés pillanata az, amikor már nincs mit tenni. A kapcsolat véget ért.

B.O.: Akármeddig…

Amíg tart: engedd be, fogadd el, élvezd.

Ha vége van, ha vége kell, hogy legyen: engedd el. Szeretettel, békességben.